Múltfogyatkozás: A megbocsáthatatlan

Szerző: | 2021.09.19., 16:00 | Múltfogyatkozás

Fotó: Deskó Tamás

– Magácska nagyon rágódik valamin.

– Valóban. Lenne egy kérdésem: ön szerint létezik megbocsáthatatlan tett?

– Hitem szerint minden megbocsátható. Ahogyan imádkozom is: „és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Ha nekem meg tudnak bocsátani, én is meg tudok bocsátani.

– És ha valamit mégsem tud az ember lenyelni? Én megpróbáltam, de nem megy.

– Ismeri a mondást, hogy megbocsátok, de nem felejtek?

– Igen.

– Mit gondol róla?

– Hogy hülyeség. Szerintem az ember akkor bocsát meg, ha többé nem jut eszébe az, amiért bocsánatot kértek tőle.

– Ugye tisztában van azzal, hogy az emlékek nem törlődnek?

– Persze, de ez egy másik fajta felejtés. Amikor meglátom az illetőt, aki keresztbe tett nekem, és már nem jut eszembe az, amit tett ellenem, úgy hiszem, ekkor értük el a megbocsátást. Ezt a szintet én nem tudom megugrani.

– Hogyhogy?

– Mert mérhetetlen haragot érzek. Nem tudom semmisnek tekinteni az árulást. Megpróbáltam idejében kezelni a gondot, de pont az, aki ártott nekem, még tetézte. Aztán bocsánatot kért, de már késő volt. Addigra annyi méreg gyűlt fel bennem iránta, hogy többé nem tudok ebben az emberben megbízni.

– Dolgoznia kell a megbocsátáson. Mert az a méreg, ami felgyűlt, az fogja felemészteni.

– Tudom. És éppen ez a baj, hogy már emészt.

– Látott már berozsdásodott gépet?

– Igen.

– Ha egy gépet karbantartanak és idejében olajozzák, akár örökké is dolgozhat. Ha elhanyagolják, megeszi a rozsda. Ne hagyja, hogy magácska is berozsdásodjon. Meg kell tanulni nemcsak elengedni a dolgokat, de meg is bocsátani. Igen, ezt bizony tanulni kell.

– Van olyan fontos a megbocsátás, mint az elengedés?

– Ha nem bocsát meg, miért várja el, hogy megbocsássanak magácskának?

– Mert én nem szándékosan okozok kárt.

– Mindig?

– Nem, mert ha szándékosan teszem, annak oka van.

– És volt, hogy megbánta?

– Igen.

– Azonnal jött a felismerés, hogy hibázott?

– Nem.

– Na, látja.

– Erre így még nem gondoltam. De ha meg is bocsátok, már semmi sem lesz ugyanolyan, mint régen. A bizalom elveszett.

– Nos, a kettő nem feltétlenül jár együtt. Viszont a bizalom elvesztése nem zárja ki azt, hogy megbocsásson.

– Ez igaz.

– Gondolja át azt a megbocsáthatatlan tettet. A saját érdekben.

– Mindenképpen. Nem akarom, hogy ez emésszen fel.

Sz. Kárpáthy Kata

*Reflexió egy fotóra. Múltfogyatkozás című sorozatunk folytatódik.

Pin It on Pinterest

Share This