Múltfogyatkozás: Intermezzo I. Destructio

Szerző: | 2021.09.12., 16:00 | Múltfogyatkozás

Fotó: Deskó Tamás

intermezzo fn. (olasz) – összekötő zene, zenei betét; opera vagy más zenés színpadi mű két jelenete vagy felvonása közé iktatott zene

destructio fn. (latin) – bomlasztás, züllesztés, rombolás

Már rég leszoktam rólad. Nem gondolok a jellemtelen valódra. Magammal és a dolgaimmal foglalkozom. Olyan az életem, mint egy jól megkomponált félédes szimfónia, aminek az 50%-a kiszámítható, a fennmaradt része pedig izgalmas. Haladt a mű, de megzavarta egy nem várt közjáték. Megláttalak, és egy pillanatra visszakerültem abba az örvénybe, amiből éppen kilábaltam.

Hónapok óta bedobozolt képsorok peregtek le abban az egyetlenegy szekundumban. Mintha egy lezárt döglött akta borult volna ki.

Szmoggal akartam teleszívni a tüdőmet – mondtad, de nem tetted. Én komolyan gondoltam a destrukciót, de te? Te csak hobbianarchista voltál. Fulladoztál és könnyeztél a szmogtól, kijelentetted, hogy nem ezt vártad, és én vagyok a hibás, mert te köhögsz. Pedig bele sem szippantottál rendesen, csak egy kis foszlány ért el hozzád. Én viszont melletted tényleg teleszívtam magamat, de nem csak szmoggal, hanem ezerszer szennyezőbb anyaggal. Hosszú és drága volt ezután a tisztítókúra, eddig úgy tűnik hatásos. Emlékeket viszont nem töröl, emiatt egyetlen pillanat elegendő az előhíváshoz.

Számolnod kell minden egyes hazugságodért – mormogtam magamban, amikor megláttalak. Vártam, hogy az arcod elsötétüljön, amikor észreveszel, hogy elmenekülj, vagy megsemmisülj a jelenlétemtől, mint a World Trade Center 9/11-ben a becsapódó repülőgépektől. Romokban akartalak látni.

Ehelyett ugyanaz a rendezetlen fogsor vigyorgott rám, mint januárban. Nem örültem az örömödnek. Tiszta szívemből kívántam, hogy szenvedni lássalak, fájdalmak között görnyedni, magzatpózban sírni. Fel akartalak robbantani. Cafatokban akartam látni az arcodat, aztán a gyomrodon taposni – mert szíved úgysincs –, utána a maradékot a kóbor kutyák elé szórni. Rózsaszirmok helyett.

Kívántam a szétesésed olyan tiszta szívvel, mint a hullócsillagokat néző gyermek a kistestvért.

De rajtakaptam magam, hogy túl hosszú időre hagytam elharapózni ezt a pillanatot, és rendet raktam a fejemben. Keresztülnéztem rajtad, és továbbmentem. Az akta tartalma visszakerült a dobozba, és folytatódott a szimfónia.

Sz. Kárpáthy Kata

*Reflexió egy fotóra. Múltfogyatkozás című sorozatunk folytatódik.

Pin It on Pinterest

Share This