Közös advent és Misztrál-koncert Beregszászban

Múltfogyatkozás: Búcsú

Szerző: | 2021.11.14., 17:00 | Múltfogyatkozás

Fotó: Deskó Tamás

– Büszke lehet magára. Végigcsinálta a kúrát, és szépen felépült.

– Nem gondoltam volna, hogy elérek ide. De sikerült.

– Mit emelne ki az egész folyamatból, hogy érzi, mi segített magácskának a legtöbbet?

– Az őszinteség. Hogy nemcsak kívülről kaptam valós visszaigazolást, hanem én magam is őszinte voltam önmagamhoz. Ön hogy látja?

– A kitartása volt lenyűgöző. Sok hullámvölgye volt a kezelés alatt, ennek ellenére nem csak beszélt arról, hogy meg akar gyógyulni, hanem tett is érte. És nem adta fel. Ezt a jó szokását érdemes megtartania.

– Ön tudta, hogy képes leszek erre?

– Őszintén szólva, csak bízni tudtam benne. De nem emésztettem volna ezen magamat, amúgy sem lett volna szabad rágódnom ezen, ez szabály.

– Ha nem akartam volna felépülni, ön nem akarta volna a megkezdett munkát végigvinni?

– El kellett volna fogadnom, mert ez a magácska döntése.

– És ez nem ment volna szembe az orvosi esküvel?

– Nézze, a felfogásom szerint az élet az Istené, de a döntés, hogy ebből mit hozunk ki, a miénk. Ha magácska úgy határozott volna saját sorsa felől, hogy szeretne inkább maradni abban, amiben volt, nem erősködhettem volna. Ugyanakkor én is ember vagyok, emiatt sajnáltam volna magácskát, mint embertársamat. Hogyha magácska valóban lemondott volna magáról, nem is jött volna a kezelésekre. De gyógyulni akart, és ebben kötelességem volt támogatni.

– Tudja, úgy érzem, ebből kigyógyultam, megtartani ezt az állapotot viszont nem lesz egyszerű.

– Sose egyszerű megtartani az egészségünket. A testet is, a lelket is, az elménket is karban kell tartani.

– Ehhez szükséges még kontroll?

– Úgy gondolom, időközönként érdemes egy szűrésen részt vennie. A biztonság kedvéért. De nem kell túlzásba sem esni.

– Igyekszem majd nem halogatni.

– Ezt már nem kell olyan gyakran, mint a kontrollvizsgálatokat.  És a megbocsátással hogy áll?

– Szerintem haladok.

– Tett valamit ez ügyben?

– Fogalmazzunk úgy, hogy megadtam az esélyt rá.

– Így, a terápia után hogy érzi magát?

– Néha úgy érzem magam, mint egy kirámolt épület, amit még némi takarítás után ismét használni lehet.

– Mit fog kezdeni ezzel a térrel?

– Élettel töltöm meg. Bepótolom azokat a dolgokat, amiket elszalasztottam, mert féltem megélni. Eddig csak beszéltem erről, mostmár kezdem a gyakorlatba átültetni. Ha már kitakarítottam…

– Jó ötlet. Vigyázzon magára!

– Mindenképpen. Köszönöm a segítségét.

Sz. Kárpáthy Kata

*Reflexió egy fotóra. Múltfogyatkozás című sorozatunk folytatódik.

Pin It on Pinterest

Share This