Polónyi Katalin Textilmúzeum. A gyűjtemény indulása
A textíliákat a kulturális örökség részeinek tekinthetjük. Tükrözik a közösség identitását, stílusát és mindennapi életét, beleértve az otthon szőtt ruhadarabokat és a lakástextíliákat. A 19. század végéig a tartós, házilag előállított anyagok domináltak, a motívumkincs pedig régiónként változott. Ma már inkább ünnepi viselet kiegészítőjeként vagy a hagyományőrzés részeként él tovább.
Napjainkban külön intézmények léteznek a textilek összegyűjtésére, bemutatására.
Ilyen Kárpátalja egyik leggazdagabb textilgyűjteménye, a Polónyi Katalin Textilmúzeum, mely a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem egyik állandó kiállításaként működik 2008 óta.
Az intézmény célja, hogy bemutassa a kárpátaljai hagyományos kultúra tárgyi emlékeit, azokat egy külön helyiségben tárolja és a nagyközönség számára hozzáférhetővé, láthatóvá tegye.
A kiállítóterem Polónyi Katalin nevét viseli, aki magángyűjteményét ajánlotta fel az egyetem részére. Az ő támogatásával jöhetett létre a kiállítás.
Antonikné Polónyi Katalin Ukrajna Érdemes Népművésze 1922. május 6-án született Beregszászban.
1941-ben a Beregszászi Állami Főgimnázium növendékeként érettségizett, majd tanulmányait a Budapesti Testnevelési Főiskolán folytatta két évig. A határok lezárásakor hazatért. Ezt követően a Beregszászi Járási Szociális Osztály tisztviselőjeként tevékenykedett.
1948-ban ment férjhez Antonik Tibor agronómushoz, akivel Nagyberegre költöztek, ahol a helyi iskolában tanított tornát és kézimunkát. Felfigyelt a falusi asszonyok szövött és varrott textilmintáira, gyűjteni kezdte a különféle motívumokat és a hozzájuk kapcsolódó történeteket.
Antonikné Polónyi Katalin 1958-ban megszervezte a kollektív gazdaság szövő-varró háziipari részlegét.
Az 1960-as, 70-es években a Lenin Kolhoz Kárpátalja egyik legvirágzóbb gazdasága volt. Antonik Tibor kolhozelnök nagy figyelmet fordított a háziipar fejlődésére, amely Beregen, Beregújfaluban és Kígyóson is működött. A Katalin által irányított szövőcsoportban e 3 község 30 asszonya szőtt, és közel 60-an készítették a keresztszemes hímzéseket, melyek hamar keresettek, közkedveltek lettek nemcsak Kárpátalján, hanem a világ számos országában is.
Gyönyörű szőtteseivel és hímzéseikkel bemutatkoztak Magyarország, Bulgária, Románia, Németország közönsége előtt is. 1967–1974 között Nagydobronyban szintén az ő vezetése alatt működött egy 54 tagú szövőcsoport. Az Ungvári Művészeti Alapnál is dolgozott. A beregi szőttesek és hímzések Kijevben, Moszkvában több alkalommal elnyerték a Népgazdasági Kiállítás mellékiparági nagydíját.
Polónyi Katalin leginkább beregi szőtteseket készített és gyűjtött, így részben általa vált ismertté a beregi szőttes. Ugyan Kárpátalja egész területén készítettek szőtteseket, s ma is rengeteg helyen fellelhető, de Polónyi Katalin mégis ezt emelete ki.
Érdemei közé tartozik továbbá az a tény is, hogy Kárpátalján elsőként elérte, hogy a beregi iskolában létrejöhetett a szövés-fonás oktatása. Ez nemcsak egyszerű munkaórai rutin volt, de a tanulók oklevelet is kaptak, így már érettségire egy szakma volt a kezükben. A nagyberegi iskola falai között ma is működik a szövés órarend szerinti oktatása.
A Kárpátaljai Állami Népi Együttes és számos néptáncegyüttes számára tervezett és kivitelezett ruhákat, kellékeket. A Kijevi és Moszkvai Népgazdasági Kiállításon több ízben értékelték arany- és ezüstéremmel. 1982-ben a népművészet terén elért munkásságáért, a beregi szőttes- és hímzéskultúra újjáélesztéséért, motívumkincsének feldolgozásáért Ukrajna Érdemes Népi Iparművésze kitüntetésben részesült. 2022. december 12-én, életének 101. évében hunyt el Kisvárdán.
A múzeum a maga 545 leltározott tételével és folyamatosan gyarapodó kiállításával igen jelentős gyűjtemény
a régióban, és színes képet mutat nemcsak a Bereg-vidék, hanem egész Kárpátaljai textilvilágáról.
A lakástextilek bemutatása mellett pedig a kárpátaljai – magyar és ruszin – népek viseleteit is felsorakoztatja. A múzeum gyűjteményének különlegessége, hogy nemcsak az elkészült darabokat tárja a látogatók elé, hanem a textilkészítés teljes folyamatát is szemlélteti. A kiállításban helyet kaptak azok az eszközök – a fonástól a szövésig –, amelyek a kender és len megmunkálásához voltak elengedhetetlenek. A tárlat egyik legértékesebb eleme egy ma is működőképes szövőszék (esztováta), amelyen keresztül a látogatók betekintést nyerhetnek a szövés bonyolult technológiájába, élővé és átélhetővé téve ezzel a kárpátaljai népi mesterség hagyományait.
A múzeum szőtteseiről, kiállítási tárgyairól a továbbiakban olvashatnak honlapunkon.
Gál Adél