Az életed nélküled
Először a barátok kopnak el. Ki az életedből. Főként a munkahelyhez köthetők. Néha-néha egymásra írtok, időnként beszéltek telefonon. Ha otthon vagy, találkoztok, egy gyors ebéd mellett próbáljátok felvenni a szanaszét gurult fonalakat. Azután rájössz, hogy mennyi fontos dologról nem esett szó. Nem baj. Majd legközelebb. Aztán, mire jönne a legközelebb, elfelejted. Kicsit később már másoknak jár az ebéd, a kávéidő a tiéd. Majd az sem. Gyors de jó, hogy látlak, vállveregetés a folyosón, aztán robog mindenki a dolgára. Nem vagy ott. Az élet meg, ugye, csak nem áll meg. Kiszorulsz. Így természetes. Tudod. De azért rosszul érint.
Azután a helyek válnak idegenné.
Új gyógyszerész jelenik meg a kedvenc patikádban. A kávézóban a pultos már nem emlékszik rá, hogyan iszod a feketét. Telefonos bolt nyílik az avonos üzlet helyén. Bezárhatott? Átköltözött? Nem tudod, hol töltsd fel a fogyóban lévő piperekészleted.
Hamarosan otthonról is kiszorulsz.
A jól ismert házban eltűnnek a megszokott konyhai berendezések. Színeket vált a fal. Lecserélődik egy kép. Hiába keresed a bolyhos, meleg szobapapucsodat, vékony vendéglábbelivel kell beérned.
Végül kiürül az udvar is.
Nincs dolgod ott, ahol eddig mindig volt valami tennivalód. Állsz a kapu előtt, ahol annyiszor bosszankodtál a rossz zár miatt, nyomtad le a kilincset, hátha beakad az a nyomorult nyelv. Most meg… Bámészkodsz, lábujjhegyen pipiskedve, hogy minél nagyobb szegletét végigpásztázhasd a portának. Gazos a kiskert, ahol a tyúkok kapirgáltak. Nem nyávog macska a bejárat előtt. Magányosan feszül a ruhaszárító kötél, te pedig nem érted, hogy hová tűntek az ősz legfinomabb csemegéjét adó szőlőtőkék. Hogy hová tűnt az élet. Az eddigi életed.
Pallagi Marianna