Tárcajegyzet: itt van az ősz..

..itt van újra, szép. Szóval egész nyáron a hőségtől, a csapadék hiányától, a szárazságtól, ki-ki mitől, vagy kitől szenvedett. Erre tessék, azt hiszem, erre mondják, hogy ránk rúgta az ajtót az Ősz. Vártuk, vártuk, csak eljött. De valahogy nem teljes az öröm. Ilyenek vagyunk mi emberek. Semminek nem tudunk őszintén örülni. Persze értem én, hogy minek örüljünk, de akkor is.

Olvastam valahol, vagy talán gyerekkoromban megszerzett igazság, hogy az apróságokban meglelt örömök összeadódnak és átalakulnak egy nagy, kitartó örömmé, ami boldoggá teszi az életünket. Emberek, olvasók, mindenki gyerünk figyelmesnek lenni, mert a fenti állítás igaz. Én így szemlélem a világom és nekem bevált. Kezdek olyan lenni, mint egy térítő. Nem vagyok az, csak azt tudom leírni amit tapasztaltam. Nekem ez bejön és nem irigylem ezt a tapasztalást másokkal megosztani, hátha segítségére lesz, hátha kipróbálja más is és hátha beválik neki is és jókat mosolyoghatunk egymásra, amikor összetalálkozunk.

Sokan gondolhatják, hogy már csak ez maradt nekünk, a mosolygás. Ez egy cseppet sem lebecsülendő, te kedves olvasóm ne tedd ezt, mert ebben az egyszerű kicsiny mozdulatban, amikor a szájunk széleit széthúzzuk, boldogság rejlik.

Ki szeretne boldog lenni?

U.i.: Ősz után Tél is jön majd, Tavasz és újra Nyár..

erbé
Kárpátalja.ma