A nap verse: Finta Éva: Küszöbök

A keskeny fény felé ha indulok
hol ajtó nyílik és a végtelen
a félhomályban széthullt csillagok
halványuló derengését lesem.

Lepkék, legyek és szúnyogok között
oly egyszerű és érthető a cél;
lidérckedik a messzi értelem
de még a kozmosz nem nekünk beszél.

És sok poros papír meg gondolat
zizeg a kékszínű kövek között
s egy látomás arról, hogy láttalak
míg csillagod kutamba költözött.

Köszöntenek csikorgó küszöbök
és sok-sok ajtó támad egy helyett
mind otthonom lesz, múltam és időm
hol megpihentem, és továbbmegyek.

Már eggyé olvad minden biztatás
a percek selymes burka felhasad
s én sztaniolból göngyölöm elő
a Pegazusba zárt csillagokat.

1982

Forrás: extra.hu