Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

(Részlet)

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!

***

hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
kürtben, az operában,

éppoly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,
külön minden keretben,

már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban
s abban,
megállt a kapualjban;

hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,

az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;
nemcsak a szögesdrótban,

nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;

***

az van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,
mintha nyitva az ablak,

s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,
ha magadban beszélgetsz,

ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,
fönt a Tejút is már más:

határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,
a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;

***

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,

akármilyen mű,
mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.