Kopriva Nikolett: Novemberi levelek
Első levél
Kedves István, a novemberi ég
küszöböm alá ragadt,
miközben házamat meszelte kelet istene.
Felhői között eltévednek
hangyáim, férgeim, csótányaim.
Nyúzott állatok a csillagok.
Imádkozom Önért.
Második levél
Kedves István, angyalom
nyugatra repült, tollain hagyta nyomát
kelet, fejét kopaszra
borotválta.
Épületekből kihajoló óriások
verik le a madarak fészkeit.
Házamban nem fér el több árva.
Harmadik levél
Kedves István, hallom a küszöb alatt
éneklőket. Anyám kabátjába
kapaszkodom –
ő már ismeri a háborút.
Ma torzszülött meteor zuhant a
Mira köveire, vörösen
vonaglott, szétmarcangolták a
kutyák. Legyen óvatos –
az angyalok is jelentenek.
Negyedik levél
Kedves István, ha a folyó kinövi ruháit,
azokat küldje el nekem.
Ötödik levél
Kedves István, tegnap éjjel
ük-mama kimászott gödréből
rögszoknyájában, mondta, zavarban van a
mellé fekvő széparcú katonáktól.
Nyugat felé indult, ahol
csendesebb a föld,
és még gyermek temeti a szülőt.
Hatodik levél
Kedves István, kik néznek
vissza ránk a
kéregkabátokból?
Hetedik levél
Kedves István, kövér november ült a
templomkupolára,
a haját szövögető felhő-asszonyok
legurulnak testén.
Bevarrjuk sebeiket, rájuk adjuk
elnyűtt ruháinkat – hadd
nőjenek bele a keleti utcákba.
Forrás: Együtt folyóirat 2026/4
