Mondd el ma: A hímzés
Bármennyire is időigényes, türelmet igénylő elfoglaltság, nagyon sokan szeretik átélni azt, hogy cérnával mintát varázsolnak egy vásznon. Talán épp azért, mert ilyenkor egy kicsit ők maguk is a varázslók bőrébe bújhatnak. Feltölti őket az alkotás folyamata és természetesen az eredménye. Mai témánk a hímzés!
Molnár Henrietta:
Már gyerekkoromban kezdődött. Hímzett anyukám, nagymamám, nagynéném is. Én pedig beleszülettem ebbe a környezetbe. Tulajdonképpen tizennyolc évvel ezelőtt kezdtem a keresztszemes hímzéssel, amikor megszületett a kisfiam. Nagyon sokat voltam fenn éjszaka, és kellett valami, ami érben tart. Így jött a keresztszemezés, de mostanában inkább a mikrohímzésről ismernek. Az két évvel ezelőtt kezdődött, amikor vásároltam magamnak egy mikrohímző szettet. Láttam, hogy ez mennyire tetszik az embereknek, és azt gondoltam, szeretem csinálni, ez a hobbim, akkor miért is ne keresnék pénzt vele. És hogy miért szeretem? Nagyon sok türelem kell hozzá, de engem ez annyira megnyugtat! Amikor felbosszantanak, akkor előveszem az anyagokat, pamutokat, és elkezdek hímezni.
Ahhoz, hogy valaki ügyesen hímezzen, elsősorban jó szemre van szükség. A mikrohímzést szabad szemmel nem is lehet készíteni, hanem nagyítót használok hozzá.
Az ékszerek főleg virágmotívumokkal készülnek. Nagyon szeretem a pipacsos, a rózsás és az ibolyás mintákat. Főként helyiek vásárolják a termékeimet, de készítettem már hímzést Magyarországra, Olaszországba is.
Van egy Facebook-oldalam is „by Hencelka” néven. Most szeretnék egy új logót a táskákra és dobozokra, amelyekben átadom a termékeket.
Nemcsak megrendelésre, hanem magamnak is hímzek. Ha elkészül egy-egy ékszer, és tetszik, meghagyom magamnak. De van táskám és pénztárcám is. Ezek az ékszerek, kiegészítők akár mindennap hordhatóak. Én például munkába is viselem hétköznap, de vannak egyedi darabok, amelyek inkább alkalmakra illenek.
Alakult Csapon egy hímzőműhely is. Sajnos az első alkalommal nem tudtam ott lenni, de idén nyáron, Magyarországon már részt vettem egy ilyen táborban. Most csatlakoznak majd a többiek, akikkel hagyományos keresztszemes beregi mintákkal fogunk dolgozni. Azt is nagyon várom már.
Nagy vágyam a Vadászhimnusz elkészítése.
Kurmai Irénke:
Már gyerekkorom óta foglalkozom kézimunkával. Nagymamámat láttam, ahogyan még nyolcvanéves korában is horgolt. Anyukám szintén horgolt: ágyterítőt, függönyt, asztalterítőt, és szintén hímzett még nyolcvanéves korában is.
Én gyermekkoromtól horgolok, makramét készítek, de leginkább a hímzés köt le. Kalocsai és matyó terítőket készítek. Igyekszem igényesen, hogy tetsszen a vevőknek. A lányom is hímzéssel foglalkozik, ő rajzolja meg a mintákat nekem. Járunk fesztiválokra, vásárokra. Mindig vannak érdeklődők, visszatérő vásárlók Husztról, Ungvárról, de volt már megrendelésünk Amerikából is.
Egy futó körülbelül egy hét alatt készül el, egy terítő talán két hét.
Még szemüveg nélkül csinálom. Olvasáshoz kell a szemüveg, de a hímzéshez nem.
A hímzett darabok használhatóak, moshatóak. Sokan rendelnek esküvőre, lakodalomba.
Sütő Marica:
Még gyerekkoromban kezdődött. Édesanyámtól tanultam meg hímezni, de nagymamám is hímzett keresztszemes öltésekkel. Azután az internet segítségével fejlesztettem magam, mintákat kerestem ki, lerajzoltam. Ez már akkor volt, amikor férjhez mentem. Akkor még nem eladásra készítettem, hanem csak hobbiként műveltem, a téli hosszú estéken le akartam magam kötni. Aztán jöttek a gyerekek, akkor nem volt időm a hímzésre. De amióta megnőttek, több időm van, meg is kerestek azzal, hogy esküvőre készítsek vőfélybotra való szalagot, kendőket. Nagyon szívesen vállaltam, mivel szeretem csinálni. Gondoltam, ha annyira tetszik az embereknek, akkor talán jó lenne komolyabban foglalkozni vele. Azóta már több esküvőre készítettem kendőket, szalagokat, kötényeket. Ünnepek alkalmával, például tanárok napjára ezt ajándékozzák a gyerekek.
A hímzéshez legelőször sok türelemre van szükség, és természetesen kézügyességre. Egy-egy darabnak az elkészítése több órába, több napba, hétbe is beletelhet. Este, amikor elcsitulnak a gyerekek, mindenki elalszik, veszem a kis fejlámpámat, az ágyban vagy a fotelban leülök, és hímzek. Ballagó tarisznyát is készítettem már. Abból naponta 5-6 darabot tudok megcsinálni. A hímzést kézzel készítem, az összevarrást, csipke rávarrását pedig géppel. Télen kaptam egy varrógépet a férjemtől. Eszembe jutott, hogy jó lenne egy hímzőgép, de az már nem lenne hagyományos. Szeretem a hagyományt, a szépet.
Anyagilag az anyag költségei visszajönnek, de a ráfordított idő nem. Viszont szeretem csinálni, ezért nekem megéri. Nagyon jó érzés, amikor a megrendelők eljönnek a kész termékért, és látom rajtuk, hogy nagyon tetszik nekik. Leginkább az idősebb korosztály értékeli azt, hogy kézzel készült termékről van szó. A lányomnak van hozzá kézügyessége, de türelme nincs. Ő inkább tanul, ebben támogatjuk.
Barna György:
Azt azért tisztázzuk, hogy a hímzésnek a klasszikus formája mindig távol állt tőlem. Minden tiszteletem azoké, akik a kézi hímzésnek a mesterségét űzik, illetve azt továbbadják. Az egy kézműves szakma. A hímzés a feleségem gyerekkori hobbija volt. Szülőtől, nagyszülőtől megtanulta nemcsak a hímzést, hanem a horgolás, kötés alapjait is. Főiskolás korában, amikor volt egy kis szabadideje, egy-két hétköznapi ruháját picit felturbózta hímzéssel. Általában ez egy kalocsai, vagy egyéb egyszerű minta volt. Megtetszett az ismerőseinek, barátnőinek, és jelezték, hogy ők is szeretnének olyat. Mondta, hogy szívesen csinálná, de ez nem egy olyan egyszerű dolog, illetve nagyon időigényes is. Akkor jutott az eszünkbe, hogy van ennek egy másik módja is: amit nem kézzel, hanem géppel csinálnak. Belemerültünk a gépi hímzések világába, ekkor már én is. Elhatároztuk, hogy indítunk egy kisvállalkozást. Megvettük az első nagy hímzőgépet, megismertük, hogyan működik, és ennek már öt éve. Azóta bővült a hímzőgépeink száma is. Egy hímzőgép az úgynevezett CNC technológia alapján működik, tehát a megadott paraméterek mentén végzi el az öltéseket. Percenként hatszáz-nyolcszáz, vagy akár ezer öltést is végez. Állandó felügyeletet nem igényel, de azért rá kell nézni, hogy nincs-e gubanc. A munkának van olyan része, amit mindketten meg tudunk csinálni, ez a hímzőgéppel való munka. Az anyaggal kapcsolatos, a varró-szabó munkát teljes mértékben a feleségem végzi, én pedig átvállaltam a tervezést és a digitális, számítógépes munkát. Ő is ért hozzá, de így osztottuk be.
A feleségem a kreativitást, a személyes kapcsolatot nem veszítette el az anyaggal, a mintákkal, még akkor sem, ha a hímzést nem ő végzi. Ez különösen egy-egy egyedi minta vagy ruha megalkotásánál jön elő.
A megrendelők igen széles körből jönnek. Számunkra a legjobb, ha egyfajta hímzésből sokat tudunk gyártani, mert akkor a tervezés és a megrendelés folyamata kevesebb időt igényel. Legnépszerűbb megrendeléseink a sapkák, pólók. A cég neve, a Bogár Divat, a katicabogár rövidítése. A feleségemet Katalinnak hívják. Már kicsi korában elkezdték Katicának, Katicabogárnak hívni, és így lett belőle a Bogár.
Fehér Rita