Mondd el ma: ha nyár, akkor elő a kerékpárral!
A nyár kétség kívül a kerékpározás évszaka. Ha beköszönt a száraz, meleg idő, akkor szívesen közlekedünk két keréken, olykor egész hosszú távot teszünk meg, csak hogy tekerjünk a szabadban. Olyan négy embert kerestem meg, hogy meséljenek hobbijukról, akik a biciklit nem csak az üzemanyag hiánya vagy égbe szökkenő ára miatt választják…
Guti László, nyugdíjas esztergályos:
„Ez nagyon régen kezdődött, még 1971-ben. Éppen fejeztem az iskolát. Lett volna egy bankett. Nekem pedig nagyon kellett egy versenybicikli. Itt a sarkon volt egy bolt és mondtam apunak, hogy szeretnék biciklit. Azt mondta nekem, hogy vagy bankett vagy bicikli. Nem mentem el a bankettre. Megvettük a biciklit, így katonaság előtt sokat kerékpároztam: Uklin, hágó. Végül lett három biciklim. Mindig rászedtem valakit, hogy jöjjön velem. Adtam biciklit is, akinek nem volt. Sokat jártunk így.
Katonaság után már más sport is érdekelt: a birkózás, a karaté.. Később megismerkedtem Attiláékkal, akik nagy kerékpárosak, és elkezdődött megint.
Az a szép a biciklizésben, hogy sok mindent látunk, sok emberrel találkozunk, barátságok kötődnek. Eljutottunk biciklivel Kőrösmezőre is.
Most ebben a helyzetben sajnos kevesebbet tekerünk, de valamennyire folytatjuk és a jövőben is még sokat szeretnénk biciklizni. Szeretem és kész. Minden testrészedet megmozgatja, egyszerűen élvezet. Ha autóban ülsz, nem annyira érdekes. Biciklivel közelről látsz mindent.
Szakállas Júlia, GYES-en lévő édesanya:
Nagyon régen, több mint tíz éve kezdődött. Azelőtt nagyon gyenge biciklis voltam. Inkább a párom az, aki igazán biciklimániásnak mondható. Kezdetben kérte, hogy menjünk a városba, a parkba egy körre. Majd később már Muzsalyba hívott egy üdítőre és így tovább. Egyszer csak észrevettem, hogy már minden héten, majd minden másnap járunk biciklizni. Végül minden este, mint egy rituálét, úgy éltük meg a közös tekerést. Akkoriban volt már egy kisebb csoportunk, akik velünk tartottak. Ilyen hőségben csak este hétkor indultunk el. Tettünk egy kört: Déda, Bégány, Balazsér, Jánosi. Ez volt a megszokott körünk. Amikor egy kicsit több időnk volt és fürödni szerettünk volna, akkor elmentünk Borzsova felé, az egy kicsit nagyobb kör. Amikor felülsz a biciklire, olyan dolgokat veszel észre, amit autóból soha, még utasként sem. Amikor tekersz, akkora szabadságot érzel. Nagyon nagy élvezet, nem is lehet szavakkal elmondani. Aztán eljutottunk Sárospatakra is három nap alatt biciklivel. Az nem is volt nagy szó: háromszáz kilométer három nap alatt, egyhuzamban nem tekertünk többet, mint 18-20 kilométert. Mindig megálltunk, beharaptunk. Elmentünk Kassára, az is egy háromnapos túra volt. Nagyon szép helyeken jártunk: szerpentines, erdős útvonalon haladtunk. Lefelé jóformán tekerni se kellett Magyarországról Kassa felé, de visszafelé már megéreztük az emelkedőket. De élmény volt. Eddig majdnem minden évben eljutottunk Máriapócsra. Csak az utóbbi években nem: tavaly nem mentem, mert pici babám született, tavalyelőtt azért nem, mert állapotos voltam meg karantén is volt. Úgy hogy nagyon remélem, hogy idén már sikerül. A biciklis csapat olyan, mint egy nagy család. Ha egy valakinek defektje van a túra alatt, akkor mindenki megáll és várja azt az egy embert, segítenek neki. Egyedül is megyek néha biciklizni, különösen most, hogy kisgyerekem van. Ráadásul most nagyon sokan elmentek a városból a háború miatt. Ezért egyedül is tekerek. Most már a kisfiam is odanőtt, hogy megvettük neki a bicikliülést. Nagyon élvezi. Biztosan az anyatejjel szívta magába. Még hetedik hónapos terhesen is biciklivel mentem a nőgyógyászhoz.
Pallagi Valéria, levéltáros:
Már harmincöt éve biciklizek, ha nem több. Talán negyven is van. Élvezem, szeretem. Hiába voltak akadályok, például egy műtét, de folytattam. Nagyon szeretem, amikor csoportosan megyünk. Voltam már Kassán, Dobóruszkán, Máriapócson, Budapesten, ahova öt napig mentünk. Amikor az ember már nem fiatal, minden közbejöhet, de belevágtam. Hála Istennek semmi problémám nem volt. Vasutas napra mentünk Komlósra, ott nehéz volt az emelkedő, viszont megküzdöttem vele. Ahhoz, hogy valaki jó biciklis legyen nincs szükség semmire, csak akaratra. Kassára a Hét kerék alapítvánnyal mentünk, ahol volt egy nálam idősebb hölgy. Néztem őt és gondoltam: ha ő felmegy, akkor nekem is sikerül. Máriapócson pedig volt egy olyan élményem, hogy nyertem egy biciklit. Egyszerű kerékpárral érkeztem és úgy döntött a tanács, hogy az elnyerhető biciklit nekem ítélik. Még a könny is kijött a szememből. Nagyon szeretnék még eljutni biciklivel Rómába, ez a nagy vágyam.
Papp Dávid, 15 éves diák:
Már hét éve biciklizem. Az az előnye, hogy egy helyre hamarabb el lehet érni, mint gyalog. A másik dolog, ami nagyon tetszik: amikor erdőben, másik varosba vagy faluba biciklizek, akkor szabadnak érzem magam. Egyszer a testvéremmel hatvan kilométert is megtettünk. Idén nyáron már voltam a barátommal a Borzsán és Nagyberegen.
Ezen kívül lehet csinálni trükköket is a kerékpáron, de ez már nem könnyű. Én például már az ugródeszkán ugrasztottam. Egy keréken is lehet menni. Én a hátsón tudok egy kicsit, de az első keréken más trükköket is megtanultam. A többit még tanulom. Célom: megtenni száz kilométert.
Bunda Fehér Rita