Akikre büszkék lehetünk… Interjú Henkel Beatrixszal

Diplomát bármelyik felsőoktatási intézményben szerezhetünk. Egyes helyeken jobban meg kell küzdeni érte, máshol kevésbé, sőt, vannak egyetemek, ahol csak a pénztárca mérete szab határokat.

A beregszászi főiskola tudást kínál hallgatóinak. Tudást, amellyel kiválthatják diplomájukat, s amelyet senki nem vehet el tőlük. Azt már a diákoknak kell eldönteniük, hogy élnek-e a felkínált lehetőséggel.
Henkel Beatrix a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RFKMF) angol-történelem szakán szerzett diplomát. Egy ideig az intézményben dolgozott, megjárta Amerikát, megvédte doktori (PhD) disszertációját. Ebben a tanévben a Munkácsi Szent István Líceum nevelői munkáért felelős igazgatóhelyettesi posztját látta el, valamint aktívan kiveszi részét a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség életéből, működéséből.

– Mikor és hol születtél? Hogyan telt a gyermekkorod, tanulmányaid?
– Beregszászban születtem 1982-ben. Gyermekkoromat, óvodai, iskolai és főiskolai tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Beregszászi 4. Sz. Kossuth Lajos Középiskola növendéke voltam. Hálával és köszönettel gondolok vissza egykori alma materemre. Szabó Adélka néni volt a tanítóm az első négy osztályban, akinek a tanítása, gondviselő szeretete nélkül ma valószínűleg sokkal kevesebb lennék. Igazi példaértékű ember Adélka néni, aki mind a mai napig figyelemmel követi egykori kis tanítványa sorsát. A tanintézmény egy másik jeles pedagógusa, a néhai Zájceva-Keresztény Ildikó néni szerettette meg velem az angol nyelvet és irodalmat, s főként neki köszönhetem azt, hogy az angol szak mellett döntöttem.

– Miért választottad a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát?
– Már a középiskolai éveim alatt egyértelmű volt, hogy a főiskolán tanulok majd tovább. Ez volt az az intézmény, ahol angolt és történelmet párhuzamosan tanulhattam. Valamint ez volt az a hely, ahová kihívást jelentett felvételt nyerni. Ez a két indok vitathatatlanul meggyőzött arról, hogy a főiskolát válasszam.

– Hogyan teltek a diákévek?
– A főiskolán töltött öt év alatt szakmailag elismert tanárok oktattak. Minőségi előadásokon és szemináriumi foglalkozásokon vehettem részt. A tanulás mellett jutott idő és gyakran nyílt alkalom arra, hogy tudományos konferenciákon, kiállításokon, színházi előadásokon és számos megemlékezésen vegyek részt. Élményekben gazdag diákévek jutnak eszembe, ha a főiskolai tanulmányaimra gondolok…

– Mi történt a főiskola után? Jelenleg hol dolgozol?
– A főiskola után felkértek, hogy angol nyelvtanfolyamokat vezessek az intézmény Felnőttképzési Központjában. Emellett a Kölcsey Ferenc Szakkollégium nevelőtanára is voltam, ahol számos irodalmi est, vetélkedő megszervezésében vállaltam szerepet. Egy év múlva már az előadótanárok között lehettem, és egykori tanáraim munkatársává váltam. Főiskolai munkámat 2008-ban egy évre felfüggesztettem, amikor az Amerikai Egyesült Államokban tanultam a Calasanctius Training Program ösztöndíjának köszönhetően. Egy éven belül megkaptam a szabad bölcsész diplomámat a Trocaire College-on, New York államban. Visszatérésem után még egy fél évet a főiskolán dolgoztam.
Ezt követően az Ungvári Nemzeti Egyetem munkatársa lettem, ahol előbb a nemzetközi kapcsolatok szakon, majd az idegen nyelvi tanszéken dolgoztam. A 2012-13-as tanév egy részét a Munkácsi Szent István Líceumban töltöttem, mint a tanintézmény nevelői munkáért felelős igazgatóhelyettese.

– A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség munkájából is aktívan kiveszed a részed. Miből áll ez a tevékenység, milyen programokat szerveztek?
– Amerikából való visszatérésem után, látva a külhoni magyarok áldozatos és lelkiismeretes magyarságmentő szolgálatát, eltökéltem, miután hazajövök, én is segítem majd a helyi cserkészmozgalmat az ott elsajátított tapasztalatok továbbadásával. Ez így is történt, ugyanis 2009 decemberében a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség soros tisztújító közgyűlésén engem választottak az alelnöki tisztségre. A következő három évben sikerült újraéleszteni a betlehemi békeláng központi átadó ünnepségének szép hagyományát, beindítani a rovásversenyt, amely ma már a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség tantárgyi vetélkedőinek sorában szerepel. A legutóbbi közgyűlésen ismét az elnökségi tagok közé választottak. Jelenleg a szövetség külügyi vezetője vagyok. Feladatom a nem magyar cserkészszövetségekkel történő kapcsolattartás.
A szövetségi munkával párhuzamosan a Beregszászi 4. Sz. Bendász István Cserkészcsapat munkájába is aktívan bekapcsolódtam hazajövetelem után. Jelenleg a cserkész korosztály rajparancsnoka vagyok.

– Mi ösztönzött arra, hogy a főiskola után is folytasd a tanulmányaidat? Milyen irányban végezted a kutatásaidat?
– A Jóisten áldása az, amikor az álmaink sorban valóra válnak. Ilyen volt a doktori képzés is. A budapesti Eötvös Loránd Egyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájának nyelvpedagógiai programját fejeztem be. Kutatásaimat a másod- és idegennyelvi motiváció témakörében végeztem. Biztos vagyok benne, hogy azt is a Gondviselőnek köszönhetem, hogy ez év februárjában sikeresen megvédtem a doktori értekezésemet. Disszertációm témája a Kárpátaljai magyar tanulók ukrán- és angol nyelvi motivációja volt. Az oklevélátadásra – reménység szerint – a közeljövőben kerül sor.

– Mit adott Neked a főiskola?
– A főiskola szilárd alapokat és barátságos környezetet biztosított. Egy olyan tanintézmény, amely, Orosz Ildikó tanárnő szavai szerint, az elsőgenerációs értelmiségiek bölcsője. Én ezzel teljes mértékben egyetértek, az intézmény jelenleg is sokaknak teszi elérhetővé a továbbtanulást és a diploma megszerzését.

– Zsúfoltak lehetnek a mindennapjaid. Jut időd a kikapcsolódásra? Mivel töltöd a szabadidődet?
– Szabadidőmben legtöbbször cserkészkedem. Rendkívül jó dolgom van. Sokat tanulhatok a csapat fiatal őrsvezetőitől és segédtisztjeitől. Öröm velük együtt dolgozni. Ha nem cserkészettel foglalkozom, akkor a keresztfiammal, Márkkal játszom. Szabadidőmben szívesen találkozom a barátaimmal. Nagyokat sétálunk és beszélgetünk. Együtt megyünk színházi előadásra, koncertre, vagy éppen a kedvenc könyvélményünkről beszélünk. Sokat tanulok tőlük.

– Szerinted miért érdemes a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát választani?
– Azért szerettem a főiskolát, mert nagyon családias légkör vett körül bennünket. Közösséggé formálódtunk az ott töltött évek alatt. Az angol-történelem, történelem-földrajz és földrajz szakos diákok mind a mai napig tartják a kapcsolatot. Nagyon vonzó volt számomra az, hogy a főiskola befejezésével két specialista fokozatú diplomám lett. A legjobb pedig az, hogy a főiskola egy helyi, kárpátaljai magyar hálózat részesévé teszi a diákjait. Így számos kárpátaljai településről egykori diáktársak vagy éppen jelenlegi főiskolai diákok jutnak eszembe.

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma