Kárpátalja anno: „A bulcsúi fejfák között”

A ma már közigazgatásilag Beregszászhoz tartozó Búcsú temetőjében száz évvel ezelőtt még különös, csónak alakú fejfák alatt aludták örök álmukat a település egykori lakói. Próbáltuk felkutatni a fejfákat, de úgy tűnik, hogy az enyészet áldozatává váltak.

Hasonló fejfák a mai napig találhatóak Szatmárcsekében, Kölcsén, Túristvándiban, Hajdúböszörményben és Kunhegyesen.

A néprajzi szakirodalomba az 1930-as években Solymossy Sándor vezette be a „csónak alakú fejfa” kifejezést. Azóta a fejfák alakját és díszítését többféleképpen magyarázták a néprajzkutatók. Vannak, akik emberi arcot, öreg, fejkendős asszonyokat vélnek felfedezni rajtuk. Mások szerint az ősi ugor csónakos temetkezési szokás emlékei. Az ugorok ugyanis az elhunyt csónakját szúrták le a sír fejfájaként. Ismét másoknak az a véleménye, hogy a csónakalak a víz közelségére, a gyakori áradásokra és a csónak állandó használatára utal.

Mindenesetre a szatmári vidéken elterjedt fejfákhoz hasonlóak állnak a búcsúi temetőben is.

Balogh Edgár író 1927-től többször is megfordult Kárpátalján. A búcsúi temetőt is felkereste, melyről így írt: „Már túl járunk Bulcsún, és betévedünk a temetőbe. Különös látvány. Mintha csupa csónak volna leszúrva egy-egy sír fölé. Hosszú sorokban egymás mögött faragott kálomista fejfák. Állunk a temető szélén, a gyümölcsösben, és csak nézünk. A fejfák törzse fönt hosszú, vízszintes élben végződik, oldalról jól látni, hogy az élben végződő felső rész előrehajlik, mint a csónak orra. A csónak fara mélyen a földbe, a sírban van. Ady Endre fejfája ez.”

Ady Endre első sírja ugyanis a Kerepesi temetőben csónak alakú fejfa volt.

A búcsúi fejfák mást is megihlettek. Győry Dezső költő verset írt róluk A bulcsúi fejfák között címmel.

Hóförgetegben fut szánunk.

Fehér izzás bent. Kintről fázunk.

Úgy ver a hó, mint szívünk szívet

egykor az ifjú élet harcán

arcon szúr, olvad s lepereg.

Tán hogy ne vegyük észre, hátha

könny is került a másik arcán

Az ott Bulcsú! Ez itt Bereg.

A hangulatnak visszanézős.

Nem féltünk attól, ami félős,

amivel mások ijesztgettek,

 hogy semmink sem lesz s elveszünk

se nappalunk, se éjszakánk.

 Büszkén sajog már csak, hogy tudjuk,

milyen szép jövő van mögöttünk

S még ország dolga vár miránk!

Szegény nép vágta itt a nádast,

mikor még pákásztak s halásztak,

Ázsiás múltunk végső csücskén

száz csónakorr fejfa áll ma

s túlél kort, sorsot, havazást:

mint sajgó búzát itt sarlózta

az újarcú magyarok álma

egykor a népért-haladást!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma