Kárpátalja anno: a munkácsi nyugdíjasokra vonatkozó szabályrendelet

Az emberiség történetében közel kétszáz éve jelent meg a nyugdíjbiztosítás fogalma, melynek köszönhetően a társadalom idősebb, életüket végigdolgozó tagjainak már nem kellett aggódniuk hátralévő éveikben a megélhetésükért.

Magyarországon az 1928. évi XL. törvény vezette be a kötelező öregségi, rokkantsági és hátramaradotti (árva-, özvegyi) nyugellátást, illetve járadékot.

Ugyanakkor korábban is születtek már olyan rendeletek, melyek a nyugdíjozást szabályozták.

Ezek közé tartozik a „Munkácsi Rendezett Tanácsu Város” által 1911 márciusában kiadott „nyugdijszabályrendelet”, mely a város tisztviselőire vonatkozott.

A 18 oldalas füzet Lehotay Zsigmond munkácsi városi főjegyző, Bay Gábor munkácsi polgármester, valamint Gulácsy István alispán aláírásával, illetve Bereg vármegye törvényhatósági bizottságának engedélyével jelent meg.

Részletes leírást találunk benne a nyugdíjintézményről, annak céljáról és jövedelméről; a nyugdíjazásról; a végkielégítésről; az özvegyi ellátásról és segélyről; a gyermeknevelési eljárásról; az árvák segélyezéséről.

Íme, néhány sor a rendeletből:

„Munkács rendezett tanácsu város tényleges és fizetéses szolgálatban álló választott és kinevezett tisztviselői, segéd és kezelő személyzete valamint ezek özvegyei és árvái sorsának biztosítása céljából kivéve a főjegyzőt és az aljegyzőt, mindaddig, míg azok a községi és körjegyzői nyugdij intézmény kötelékébe tartoznak, nyugdij intézményt létesít.”

(A füzet megtalálható a szervezés alatt álló Bendász István Görögkatolikus Könyvtár és Levéltár állományában.)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma