Kárpátalja anno: a nagypaládi sertéstelep

Volt idő – nem is olyan régen –, amikor az újságok legfőbb témája a vetés, az aratás, a terméshozam, az állatszaporulat, a kommunista ifjúság nevelése, na meg az öt éves terv teljesítése volt. Több mint negyven éven át sulykolták a kárpátaljai emberekbe, hogy csak az számít, a kolhoz, a gyár mennyit termel, s hogy az előző évi rekordot sikerült-e túlteljesíteni.

A téma lelkes képviselője volt a Kolhoz a Tiszaháton című hetilap, mely „A Vinogradovi Járási Határőr Agrárcég-Kolhoz Pártbizottságának, Szakszervezeti Bizottságának, Komszomolbizottságának és vezetőségének sajtószerve” volt, s 1987-ben jelent meg az első száma.

Az 1988-as évfolyamban olyan szalagcímek olvashatóak, mint „Bizalmat szavaztunk”, „Utunk töretlen”, „Hol a siker kulcsa?”, „Jólétünk forrásai”, „Lendületesen minden részlegen”, s olyan fogalmakkal találkozhatunk, mint a „forradalmi változás”, „átépítés”, „magas fokú gépesítés”, „kimagasló munkasiker”.

Most a Bővül a sertéstelep című írásba olvashatunk bele, mely a Kolhoz a Tiszaháton 1988. június 10-i számában jelent meg, s Marosi István tollából származik. A hozzá csatolt képen pedig a paládi sertéstenyésztő, Virág Sándor látható munkájának alanyával.

„A késő délutáni órákban érkezünk a sertéshizlaló telepre, amikor a napsugarak már hosszú árnyékokat rajzolnak, de a forróságot még csak gyenge szellőcske enyhíti. A motorzúgásra felriadnak a lustán heverésző anyakocák, s a szemközti kifutókban is élénkség támad. Itt a megmaradt malacok – maholnap már szemrevaló süldők – verődnek falkába, s várják kíváncsian, mi fog történni. Hamarosan már időszerű lenne az etetés. De az is lehet, kistermelők jöttek malacért, hogy mázsányinál jóval nagyobbra hizlaljak a gazdaságtól kapott tízegynéhány kilós növendéket…

– Az idén mintegy félezer malac talált gazdára nálunk – mondja Dani István telepvezető. – Kereslet lenne négyszer ennyire is, s az a célunk, hogy lényegesen növeljük a tenyészállományunkat.

Nemrég azt tervezték, hogy az állományt 2000 főre bővítik. Most azonban már olyan távlatokról is szó esik, hogy nem állnak meg négyezerig.

A paládi sertéstenyésztők gazdasága tovább bővül. A közelben egy korszerű objektum falai fehérlenek. Itt legalább 300 anyakocát helyezhetnek majd el. Jelenleg a telepen közel másfél ezer tenyészállat és malac van. Gondozásukat öten végzik.

– Talán mossák is az állatokat? – kérdezi a városi fotóriporter.

– Az nagy munka lenne – válaszol Virág Sándor gondozó. – Az ólakat és a kifutókat tartjuk rendben. Ez a magyarázata annak, hogy tiszták a kocák is, meg a malacok is.

Közben társai – Marozsi Sándor, Bányász György, Sárközi István és Marozsi Elek – is munkához látnak. Ki az ólak tisztításához, ki a malacok itatásához. Savót kapnak a süldők, igazi csemegét ezen a fülledt, zivatart ígérő délutánon.

– Távlati terveink között szerepel, hogy olyan fajtával népesítjük be a telepet, mely kevesebb takarmányt fogyaszt, de ugyanakkor gyorsabban növekszik – mondja Dani István. – A nagyobb súlygyarapodás a cél. A trágyakihordás gépesítése, a sertéstenyésztés korszerűsítése lehetővé teszi majd számunkra, hogy jelentős jövedelmet biztosítsunk a gazdaságnak.

– Hogyan alakult a malacszaporulat az idén?

– A tervet teljesítettük. De a szaporulat szebb is lehetett volna. Voltak kocák, melyektől tizenhat malacot kaptunk. De a végeredmény a fontos, az, hogy hányat nevelünk fel. S hogy minimálisra csökkentsük az elhullást, javítani kell az állategészségvédelmi szolgálat hatékonyságát, a zootechnikusi szolgálat színvonalát…

1988-ban a sertésgondozók arra vállalkoztak, hogy napi 400 gramm súlygyarapodást érnek el. Ez reális feladat. A sertéstenyésztés műszaki-gazdasági feltételei adottak, s nem volt és nem is lesz hiány takarmányokban sem. Marad az állattenyésztők hozzáállása, igyekezete. Tapasztalataink alapján, magabiztosan állíthatjuk – ezen a téren is minden a legnagyobb rendben lesz.”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma