Kárpátalja anno: az eszenyi csetepaté

Az Uj Közlöny 1927. november 9-ei számában olvashatjuk az alábbi történetet, mely szerint két eszenyi lakos szócsatája tettlegességbe torkollott. Hogy miként végződött a csetepaté, kiderül az újság beszámolójából.

„Falusi emberek állanak az uj törvényszék folyosóján. Eszeny községből való szomszédok, komák, rokonok, diskurálnak egymással békés barátságban, amíg szólítja a törvényszéki szolga: Szántó József.

A Foltanek tanács előtt előadja Szántó, hogy 30 éves, földműves és nem igaz az, mintha ő bántotta volna Kántor Mihálynét, aki különben is nénje neki, mert egy testvér volt az édesapjával. Az történt, hogy az öreg Kántorné asszonyság, akit az egész falu Sárának tisztelt, ott ment el az ő portája előtt a kútra és mindenfélének titulálta a feleségét. Gyorsan utána sietett, felelősségre vonta és azt akarta, hogy ha tud valamit a feleségéről, azt mondja neki a szemébe, de ne hireszteljen semmit a háta megett. Hozzá nem nyúlt egy ujjal sem.

Kántor Mihályné Szántó Sára 64 esztendős töpörödött, elnyűtt falusi asszony, ki nehezen válik meg két karján lógó két kosártól. Elmondja, hogy amint a kútra igyekezett, Szántó József megkérdezte tőle, hogy hová megy:

— Hát csak úgy politikából azt mondtam, hogy szeretőt keresni. Azt mondja, rá, Szántó József: de az urad is keres. Mondok rá: hadd keressen, ha talál. Hát egyszerre érzem, hogy Szántó József megfogja a nyakamat és háromszor úgy hozzávágott, a cementjárdához, hogy még most is alig érzem a fél fejemet.

Foltanek elnök megkérdezi: menynyi ideig feküdt a sérülések miatt?

— Feküdni nem feküdtem, de nagyon elaléltam.

— Kéri a vádlott megbüntetését?

— Hát én kérem aztat a törvényre bízom, de nem fizetek egy krajcárt sem semmiféle fiskusnak.

— Azt mondja meg, hogy kéri-e a megbüntetését, vagy nem kéri?

— Ha ő nem sajnált engem, én se sajnálom ötét — volt rá a kitérő válasz.

Ezután sora kerülnek a tanuk: Pázmány András, Szabó Andrásné, Csütörtöki Imre és mások. Egyik sem igen akar vallani. Ez se látott, az se látott semmit. Még aki ott volt, az sem tud bizonyosat. Majdnem mind azt mondja:

— Amikor elkapta Szántó József az öregasszony nyakát, beszaladtam a házba, nem akartam törvénybe kerülni az ő háboruságjok miatt.

Az öreg Szántó Sára végül is belenyugszik abba, hogy a súlyos testisértés bűntettének vádját, könnyű testi sértés vétségéül átminősítsék s ezen az alapon a biróság csupán 100 korona pénzbírsággal sújtotta a verekedő rokont.

A falusi tanuk elégedetlenül hagyták el a biróság épületét. Többe került az útiköltség, mint az egész birság.”

Marosi Anita
Kárpátalja.ma