Kárpátalja anno: Balazsér: abora

Az abora széna és kevés gabona tárolására szolgáló építmény, amelynek négy tartóoszlopon nyugvó, mozgatható fedele van. A tetőt az aborában tárolt termény, takarmány mennyiségétől függően szokták feljebb emelni vagy lejjebb csúsztatni. A tető legtöbbször piramis, ritkábban nyereg formájú; fazsindellyel, dránicával vagy zsúppal fedett. Az abora fedele (neve: sisak, sapka) a tartóoszlopokba szabályos közönként fúrt lyukakba illesztett keményfa vagy vascsapokon nyugszik. Az aborának ritkán van fala. A történeti Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros és Szatmár vármegye magyar és ukrán parasztságának jellegzetes építménye. Használják a máramarosi románok és a sárosi szlovákok is. A Kárpát-medence egyéb tájain – néhány szórványos megjelenését leszámítva – az abora ismeretlen. Az aborát a cseh Veliszláv-biblia rajzolója a 14. században megörökítette, de megtalálható 15. századi angol képes ábrázolásokon is. Az újkorban ismeretes volt holland, német, balti, lengyel és belorusz területeken is. Bizonyítottnak látszik, hogy az abora Ny-Európából a középkorban terjedt kelet felé. Az abora a 14. sz. elején egy bodrogközi falu neveként már ismert volt. A 16–17. századtól adatolható az abora használata az ÉK-i Kárpátokban s az Alföld érintkező peremén. E terület nagy uradalmaiban is megtalálható volt. Abara néven is ismerik.
Forrás: oszk.hu