Kárpátalja anno: Bornemissza Péter Huszton

Egy erdélyi földesúr verses albumában, a Vasady-kódexben maradt fenn Bornemisza Péter evangélikus lelkész, költő Siralmas énnéköm… Cantio optima című verse, melyben a szerző viszontagságos életútjára panaszkodik. Volt is rá oka, hiszen kalandos élete alatt volt lelkész, tanító, nyomdász és börtönlakó is. Gondolatai, tanításai miatt gyakran bajba került. Börtönszökevényként érkezett Husztra 1556 körül, s miután itt sem látták szívesen, továbbállt. Ekkor írta meg az alábbi verset:

Siralmas énnéköm tetüled megváltom,

Áldott Magyarország, tőled eltávoznom,

Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Az Felföldet bírják az kevély nímötök.

Szerémségöt bírják az fene törökök,

Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Engömet kergetnek az kevély némötök.

Engöm környülvettek az pogán törökök,

Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Engöm eluntattak az magyari urak,

Kiűzték közőlök az egy igaz Istent.

Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Legyön Isten hozzád, áldott Magyarország,

Mert nincsen tebenned semmi nagy uraság.

Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Ez éneköt szörzék jó Husztnak várában,

Bornemisza Pétör az ő víg kedvében,

Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma