Kárpátalja anno: Deli Miklós festő és pedagógus

Hetven év adatott Deli Miklósnak, aki ezt a hét évtizedet annyi tartalommal és értékkel töltötte meg, amennyit ember csak megtehet.

A beregszászi születésű pedagógus az oktató és nevelő hivatása mellett festészettel is foglalkozott.

Életrajzát Csanádi György Régi beregszásziak, valamint Dupka György–Fuchs Andrea Kárpátaljai magyar képzőművészek arcképcsarnoka művekből, továbbá Csiriban Szvitlana, a Proszvita Társaság tagja írásából ismerhetjük.

Deli Miklós egy beregszászi vasutas családban látta meg a napvilágot 1925. december 11-én. Elemi és középiskolai tanulmányait helyben végezte. 1944-ben szerzett érettségi bizonyítványt a Beregszászi Állami Főgimnáziumban.

Már iskoláskorában kitűnt rajztehetsége, melyre tanárai – Buczkó Géza, Haba Ferenc, Halász Bernát, Nagy Aladár, Polgáry Miklós – is felfigyeltek.

Az élet azonban próbatétel elé állította a nagyreményű fiatalt: 1944-ben őt is elhurcolták málenykij robotra. Túlélte a megpróbáltatásokat, és hazatért. Különböző helyeken dolgozott, szabadidejében pedig tovább rajzolt, festett.

Egy ideig a telekkönyvi hivatalban dolgozott könyvelőként. Az Ungvári Képzőművészeti Szakiskolában tanult. Oktatott is. Sok művésznek segített, a járásunkban jól ismert Muszka László szobrászt is ő indította el a pályán.

Garanyi Józseffel, Varga Jánossal, Joanovitsh Pállal együtt részt vett az ötvenes évek elején megrendezett első városi képzőművészeti kiállításon, majd a hagyományos őszi képtárlatok állandó résztvevője lett. Képei, különösen csendéletei, mindig kivívták a szakmai zsűri elismerését. De maradandó értékűeknek bizonyultak tájképei, portréi is. A szobrászattal is megpróbálkozott. Büszkén vallotta magát Erdélyi Béla, Boksay József tanítványának, akiket gyakran keresett fel Ungváron, de többször ők is ellátogattak hozzá.

1958-ban nősült meg, felesége, Deli Katalin egy életen át barátja és tanácsadója volt.

Közben elvégezte az Ungvári Állami Egyetem történelmi karának levelező tagozatát, történelemtanári képesítést nyert. Diplomamunkáját Bereg vármegye pecsétjeiről írta, ehhez hosszú és alapos kutatómunkát végzett a Kárpátaljai Megyei Állami Levéltárban.

Rövidesen a Kisbégányi Általános Iskola igazgatójává nevezték ki. Az ő nevéhez fűződik az új iskola felépítése.

Ezt követően elvállalta a romákat oktató Beregszászi 7. Számú Általános Iskola igazgatói beosztását. Kerámia szakkört nyitott az iskolában, múzeumot rendezett be Horváth Annával.

Megszerezte Horváth Ferenc régiség- és éremgyűjteményét, mely később alapját képezte a Beregszász központjában megnyílt Barátság Múzeumnak.

Emellett a Beregszászi Népszínház tevékenységéből is kivette a részét. Több előadás díszletét is ő tervezte. A Vörös Zászló újságban is találkozhattunk alkotásaival.

1995-ben hunyt el Beregszászban.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma