Kárpátalja anno: dr. Kubowich Géza jogász, költő, Mezőkaszony szülötte

Kubowich Géza jogász, költő Kubowich Gáspár postamester, író és Bloksay Mária fiaként látta meg a napvilágot 1878. március 2-án Mezőkaszonyban. Ungváron és Iglón járt középiskolába, majd joghallgató lett a sárospataki akadémián és a budapesti egyetemen.

Harcolt az I. világháborúban, és hat évet töltött el hadifogságban. Szabadulása után visszatért Kárpátaljára, és jogászként tevékenykedett. 1902-ben kötött házasságot Mezőkaszonyban Esztel Emmával.

1940-ben vonult nyugdíjba Bereg vármegyei tiszti főügyészként.

Hazafias szellemű költeményeket, elbeszéléseket és tárcát írt a Kedves Órák, Népzászlója, Budapest, Sátoralja, Ugocsa, Nyirvidék, Bereg, Ifjusági Lapok, Egyetemi Lapok, Debreczeni Főiskolai Lapok, Sárospataki Ifjusági Közlöny, Magyarország, Szamos című lapokba; valamint a Vidéki költők albumában is jelent meg verse.

A Kárpáti Magyar Gazda 1937. október 3-i száma is közölte az egyik versét, melyet 1916-ban, a fogsága idején írt:

Őszi szellő…

Őszi szellő kergeti a levelet,

Mért nem tudok találkozni teveled?

Az ölembe ültetnélek,

Lehoznám a tavaszt néked,

A szívünkben kinyílnék a virágbontó kikelet.

Dalosmadár elindúl az útjára,

Bizony Isten nem sóhajtok utána.

Ha száz madár együtt szólna,

Nem lenne az olyan nóta,

Mint amilyen csókod nyomán a szivemből fakadna.

Hóvihar zúg a nagyorosz síkságon,

Szemfedőt sző a hervadó virágon.

Addig szövi-szövögeti,

 Míg egyszer csak reám veti,

Mért is legyek tenélküled ezen a rongy világon?

Egy rózsafám maradt otthon tenálad,

Megteheted a pusztuló bakának,

Ha ugyan még el nem száradt,

Öntözd meg a rózsafámat,

 S küldd el ide, muszkaföldre a síromra fejfának.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma