Kárpátalja anno: Ekkel György honvédszázados

Ekkel György (1826-1905) polgári családból származott. Huszonkét éves korában joghallgató diákként önként jelentkezett Budapesten a nemzetőrségbe. Hamarosan hadnaggyá, majd főhadnaggyá léptették elő. Számos ütközetben vett részt. Damjanich János tábornok vezette harmadik honvéd hadtest kötelékében a 34. honvédzászlóalj parancsnoka volt. Részt vett az isaszegi és nagysallói csatákban. Az 1849. január 15-ei túrcsehi csata után századosi rangot kapott. A szabadságharc bukása után Erdélybe menekült. Később az Ugocsa megyei Szászfaluban bujkált Dolenay Sándor görögkatolikus pap segítségével, fegyverét és egyenruháját a templom oltára alatt rejtegetve.
1861 – 1865 között szolgabíró volt a Huszti járásban. Visk és Técső koronavárosok díszpolgárukká választották.
1865-ben Beregszászba költözött. A Beregszászi Hitelintézet jogtanácsosa, majd elnöke, a szabadelvű párt vezére, 1899-től a Bereg megyei honvédegylet elnöke, a beregszászi római katolikus egyház gondnoka volt.
Nyugdíjas korában a Beregmegyei Kaszinó korelnöki tisztségét töltötte be, emellett ügyvédként dolgozott, vállalta a hadiárvák, hadiözvegyek, a szabadságharc hadirokkantjainak jogi képviseletét.
Beregszászban nyugszik, ahol síremlékét október 6-án és március 15-én évről-évre megkoszorúzzák.
(Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001)