Kárpátalja anno: így múlatta a telet Bercsényi Miklós Ung vármegyében

Bercsényi Miklós 1691-től Ung vármegye főispánjaként sokat tartózkodott Ungváron és környékén. Vajon mivel is foglalkozhatott egy főúr a téli időszakban a XVII. század végén? A kérdés megválaszolására a Határszéli Ujság írója, Kovássy Elemér alapos kutatómunkát végzett, s a találtakat a lap 1909. július 12. számában jelentette meg. Ebből kiderül, hogy Bercsényi szerette a vadászatokat, de szívesen tartózkodott az ungvári várban is, ahol fényes mulatságokat szervezett az előkelők számára. Ezeken cigányzene szólt és pompás borokat szolgáltak fel. Ha pedig magában volt a főispán, jelentős könyvtárából választott olvasnivalót.

„Az 1694-iki tél gazdag volt hóban, pompás szánut vala a vármegyében, mindenfelé repültek a szánkák a síkos utakon. Bercsényi szintén többször szánra ült, s. látogatásokat tett közel és távol vidékeken lakó ismerőseinél, akik meghívták főispánjokat magukhoz, hogy szórakozzon. Természetes a vendéglátók szintén nagy ünnepségeket rendeztek a főur tiszteletére. Legelébb a leleszi fehérpapoknál tett látogatást, majd Zéténybe ment báró Klobusiczky Ferenc királyi személy- nőkhöz, aztán a Csicserben székelő csicseri Orosz családnál mulatott. Mátyóczon nagy csoporttal jelent meg ebédre, de hogy akkor kinél volt, nincs felemlítve, csupán az van feljegyezve, hogy hangosan sikongott a muzsika s »az ebédet tisztelték táncosán.« Majd Őrmezőre, utóbb Kereknyére szánkózott, mindenütt vig poharazás, köszöntők, tánc vala. Daróc szintén nagy mulatságoknak volt színhelye. Végül az ungvári várban fejezték be a vig farsangi napokat, ahol is mindenféle vendégek »kedvben ujulának.« Salamonban nagy halászatot rendeztek a gróf tiszteletére, ahol is néhány napon át tartott a halfogás. A tiszai halászok nagy lékeket vágtak s a gyalom rudját elébb-elébb tolták egyik lékről a másikra. Aztán előállottak a nagy lajtos szekerek várva a prédára s volt is eredmény, mert:

Kivonának számos nagy öreg csukákat

S azokat felmuló nagyszámú harcsákat,

Mintegy ólban hizlalt szalonnás potykákat,

Sok kecsegét, mintegy annyi malackákat.

Ki számolhatná meg itt a sok hal nemét,

Salamon nem tudná mindazoknak nevét,

A halász számtalant itt a sertésnek vet

A melyekkel másutt találná úr kedvét.

Ilyen és még több más mulatságok között telt el Bercsényi főispánnak Ungmegyében a már többször irt évi Tele.”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma