Kárpátalja anno: őszi vers és kép Tiszapéterfalváról

A Kárpáti Magyar Gazda, 1932. szeptember 21-i számában jelent meg a tiszapéterfalvi Mészáros Ferenc verse Ősz címmel. A szerzőről csak igen keveset tudunk. Az 1925-ben létrejött Tiszapéterfalvai Magyar Kultúregyesület alapítója és elnöke volt. Tíz évvel később a Kárpáti Magyar Hírlap 1935. augusztus 13-i száma méltatta őt: „Egy évtized a magyar kultúra szolgálatában. Meleg ünnepség színhelye volt vasárnap Tiszapéterfalva. Az ottani Magyar Kulturegyesület jubiláris ünnepséget tartott, fennállásának 10 éves évfordulója alkalmából. Midőn tiszteletünk és becsülésünk zászlaját meghajtjuk e decermiumot elért kulturegyesület előtt, nem mulaszthatjuk el, hogy néhány szóban megemlékezzünk a kulturegyesület ősz elnökéről, Mészáros Ferencről, aki, – tudatában annak, »hogy nyelvében él a nemzet« – 10 évvel ezelőtt megalakította Kárpátalján akkor az első magyar kulturegyesületet. Munkát és fáradtságot nem kímélve lelkes, magyar szívvel, magyarosan tudattal állott élére annak a kicsiny seregnek, amely drága anyanyelve védelmén, kultúrája fejlesztésére egységes csapattá fejlődött. Az ő érdeme a tiszapéterfalvai kulturegyesület.”

1936-ban a Kárpáti Magyar Gazda 40. házassági évfordulója alkalmából köszöntötte Mészáros Ferencet és feleségét. „Mészáros Ferenc ny. vasúti főnök, a tiszapéterfalvi Magyar Kultur Egyesület elnöke és neje, született Ary Erzsébet most ünnepelték házasságuk negyvenéves évfordulóját. Ebből az alkalomból sok-sok jóbarát és ismerős üdvözölte a jubiláló házaspárt azzal a jókívánsággal, hogy tiszapéterfalvi magányában még számos éven át töretlen testi és szellemi erővel érhessék el mindketten az aranylakodalmi jubileumot is és a mi kedves köztiszteletben és szeretetben álló »Feri«-bácsink továbbra is vihesse előre a népművelés magasztos szent ügyét.”

Mészáros Ferenc versét a tiszapéterfalvi festőművész, Homoki Gábor Őszi idill című festményével illusztráljuk.

Ősz

Ablakomból, ha kinézek,

Csak hervadás, bús enyészet.

Mi e földön szép és jó van,

Minden, minden elmúlóban.

Lassan néma lesz a határ,

Elment mind a dalosmadár.

A napfény is révedező,

Vetkezik az erdő, mező.

Fű, fa, virág hervad, sárgul,

Mi sem marad a szép nyárból.

Ködök szállnak tartva szemlét,

Boldog nyarunk már csak emlék.

Hallni : »törvény, zord és régi«,

Csak az örök a mi égi…

Ősztől téltől sose félek:

»Meghal a test, és a lélek !«

Marosi Anita

Kárpátalja.ma