Kárpátalja anno: Száldobos, a hegyi falu

A Tisza jobb partján, a hegyek között bújik meg a Huszttól 14 kilométerre található ruszin település, Száldobos (Szteblivka).

A falut a hársfa régies megnevezése, a száldob után nevezték el. A legenda szerint azonban a Rákóczi-szabadságharcból hazatérő „egy szál dobos fiú” a község névadója.

Az egykor a Máramaros vármegyéhez tartozó Száldobos első írásos említése 1389-ből származik. A krónikák azt állítják, hogy valaha Mátyás híres lovagja, Kinizsi is birtokolta.

A lakosság többsége a görögkatolikus vallást gyakorolta, a hívek már a XVII. században abban fatemplomban imádkoztak, mely a XIX. század végén nyerte el végleges formáját. A Kisboldogasszony ünnepére felszentelt épület 1994-ben sajnos leégett, ma már csak a csonkjai láthatóak.

A településen még ma is felfedezhető a népi építészet emléke: a keskeny, zsindellyel vagy náddal fedett, tornácos, deszkakerítéssel körülvett faház, amelyet ezen a vidéken kékre festenek. A hagyomány szerint Rákóczi viselt kék színű dolmányt, amikor felkereste „leghűségesebb népét”.

Egy másik szokás is él a településen: azoknál a házaknál, amelyekben eladó korú lány él, piros virágot tesznek az ablakba.

Szálobos címerében egy bivaly látható, mely arra utal, hogy a falu Kárpátalja azon kevés helyeinek egyike, ahol még napjainkban is tartanak házi bivalyt.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma