Kárpátalja anno: Sztojka püspök gondolatai 1942-ből

Mintha a történelem ismételné önmagát. Az 1940-es évekhez kísértetiesen hasonló időszakot élünk át: háború, erkölcsi romlás, szociális válság… Sztojka Sándor püspök 11 éven át – 1932–1943 között – vezette a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyét. Főpásztorként szolgálnia kellett egyházát, megőriznie híveit, támogatnia papságát egy olyan korban, amikor impériumok váltották sorra egymást, amikor skizmatikus mozgalmak veszélyeztették a görögkatolikus közösségeket, amikor nyelvi és politikai ideológiák bomlasztották az amúgy is gazdasági és szociális nehézségekkel küzdő kárpátaljai lakosságot.

Sztojka püspök sorra látogatta az egyházközségeket, vigaszt nyújtott az elesetteknek, gyűjtéseket szervezett a szegények számára.

Főpásztori körleveleiben – melyet a papság felolvasott a templomokban – sokszor hangsúlyozta az imádság, a bűnbánat fontosságát.

1942 februárjában adta ki nagyböjti üzenetét, mely korunkban éppúgy aktuális, mint nyolc évtizeddel ezelőtt.

A Munkácsegyházmegyei Ntdő Papságnak és istenfélő híveknek Üdvöt és békességet az Úrban Főpásztori áldásunk adása mellett

Az Úr Jézus üdvösséges kinszenvedéséhez és dicsőséges feltámadásához előkészítő ezévi sz. nagy böjti időszakot szt. Ágoston szavai szerint az idők forgataga és a jó Isten vigasztalása közepette kezdjük meg. Napjainkhoz hasonlókat ugyanis eddig még nem látott a világtörténelem. Az erkölcsi, szellemi és anyagi pusztulásnak mértéke pedig még megközelítőleg sem tekinthető át. Ennél borzalmasabb csak az lesz majd, amikor a világ végén az utolsó ítéletkor az égi testek szakadnak le majd reánk. S fokozza a helyzet súlyosságát az is, hogy Istenen kívül senki sem tudja, mikor és milyen vége lesz ennek a világháborúnak.

És bár bokáig gázolnak az emberek egymás vérében s az emberi hullák már a hegyek magasságával versenyeznek, vajhagyó vasárnap után ez évben is kezdetét veszi a szt. böjt, amelyről olyan szépen énekeljük édesanyánkkal az Egyházzal: A böjt idejét ünnepélyesen kezdjük meg, a lelki harcnak alávetve magunkat, mossuk meg lelkünket, tisztítsuk meg testünket s valamint bizonyos eledelektől böjtöljünk, úgy a lelki indulatoktól is tartózkodjunk, rényekben gyönyörködtetve szellemünket…

És azért van ez így és rendjén is, Kedveseim, mert a szt. Evangélista az ágyuk bömbölését is túlharsogva hirdeti nekünk ebben a világháborúban is azt az örök igazságot: „…Míg elmúlik az ég és föld, egy betű, vagy egy pont el nem marad a törvényből, míg mind meg nem lesz ” (Mt. 5,18). „Krisztus – ugyanis – ugyanaz tegnap és ma és mindörökké”. (Zsid. 13,8).

Ti, Kedveseim, mindnyájan jól tudjátok, hogy keleti szertartású katholikus Szentegyházunk úgy dogmatikailag mint költőileg sokféleképpen fejezi ki a szt. nagy böjt jelentőségét és üdvösséges voltát. Egyik ilyen szép énekében például így szól hozzánk: „Íme, a vőlegény jő éjfélkor, és boldog az a szolga, kit virrasztva talál.”

És ezt a szent éberséget ezekkel a nagyon szép szavakkal fejezi ki Egyházunk szt. Miséjében: Senki sem méltó a testi kívánságok és gyönyörűségek által lekötött halandók közül, hogy Hozzád járuljon, vagy közeledjen, vagy neked szolgáljon, dicsőség Királya…

Másrészt a legteljesebb magábaszállásra, valóságos elnémulásra hív fel bennünket az Egyház, amikor a nagyszombati szt. Misén velünk így énekel: Hallgasson minden emberi test és félve és rettegve álljon és semmi földit magában ne gondoljon, mert a királyok Királya és az uralkodók Ura jő, hogy magát feláldozza és a híveknek eledelül adja.

De mi, Kedveseim, még sem hallgathatunk! Mi több, mellünket verve, az Úr Jézus üdvösséges szenvedése Akaftisztjának szavaival így kiáltunk fel: Tudom, biztosan tudom, miért pirosak ruháid? Uram, saját bűneimmel én sebeztelek meg Téged!

Igen! Így kell beszélnünk és éreznünk, mert ez a nagyböjt igazi szelleme. Ha nem lett volna bűn, úgy nagyböjt sem lett volna soha. Ha nem vétkeztünk volna, úgy Krisztusnak sem kellett volna a kereszten a mi bűneinkért megváltói halált halnia. Szt. hitünk tanítása szerint ugyanis a romlott emberi természet több bajnak és szenvedésnek okozója, mint az elemi csapások. A háborúktól bizony többen pusztultak el az idők folyamán, mint pl. a vízözöntől, földrengéstől, fagytól, tűzvésztől. Az emberi ész ugyanis kitalálja és felhasználja a természet csapásai elleni védekezés eszközét, sőt még az emberi életkor meghosszabbításának tudatával is dicsekszik, de ugyanakkor fegyvereket és gépeket készít, amelyekkel a nemzetek halálra gyilkolják egymást. És ha szenvedéseink és nélkülözéseink netalán óráról órára fokozódnának is, még ezen sem csodálkoznánk. Azért van ez így, mert napjainkban megújulnak, sőt megsokszorozódnak Krisztus szenvedései, amelyeknek okai mi vagyunk. A bűn miatt van tehát nagyböjt és nagypéntek, és a bűn az oka a mai borzalmas világháborúnak is.

Krisztus igaz Egyházát dicsőségesen kormányzó Szentséges Atyánk, XII. Pius Pápa a múlt évben, amikor Róma, az Örök Város részére jelölte ki a nagyböjti szónokokat, apostoli áldásával és ezekkel a szavakkal bocsátotta útra őket: Azok a mozgalmas események, amelyeknek szemtanúi vagyunk, valóságos nemezis szerű következményei az istentagadásnak – a bűnnek –, amelyek mint mételyező járvány megzavarják és szétzüllesztik a népek lelkét és tűzvészként felégetéssel fenyegetik egész Európát, ma már – sajnos tehetjük hozzá – az egész világot.

Találóan mondotta egy pár évvel ezelőtt Winnig, kelet poroszország volt nemzetiszocialista elnöke: Európa alapjaiban van veszélyeztetve, mert kivonja magát a kereszt szolgálata alól… Egy mélyen gondolkozó angol államférfiú pedig ugyanakkor így nyilatkozott: Európa vagy keresztény lesz, vagy elpusztul.

Az említett két mélyen gondolkozó elme nemzete ma halálos ellenségként háborúban áll egymással. A két ellenség azonban az egész világ helyeslésével megegyezik abban, hogy Európa, sőt maga a világ is: Krisztus keresztjével él, vagy nélküle pusztul.

Mindezeket így fejezzük ki mi röviden, egyedül Krisztus az út, igazság és élet. Ezért mondja az Úr Jézus az Ő követéséről írt könyvben oly szépen: Kövess engem! Én vagyok az út, melyen járnod kell; az igazság, melyet hinned kell; az élet, melyet remélened kell. (Kempis: Krisztus követése III. 56). És ilyen értelemben, bármily nagyok is legyenek napjaink megpróbáltatásai, hinni kell az isteni ígéretben: Bízzatok, én meggyőztem a világot!

Kedveseim! ezen szt.  nagy böjtben különösen sokat és buzgón kell imádkoznunk és elmélkednünk Krisztus üdvösséges kínszenvedéséről. Mennyi sok és buzgó imát vár most tőlünk Egyházunk, hazánk és népünk, amikor az egymással háborúban álló népek mindegyike valósággal versenyre kél ebben a maga számára kéri a győzelmes béke minél előbbi eljövetelét. Ne feledjük, hogy minden egyes keresztény lélek jóságának és áldozatkészségének mértéke szerint ereszkedik le Isten az egyes emberekhez s népekhez és teljesíti a hozzá küldött fohászokat. S a ruszin népnek plána a legnagyobb buzgósággal kell törekednie Isten kiengesztelésére azért is, mert a bolsevizmus révén éppen a legnagyobb szláv nép mutatkozott az utolsó évtizedekben Isten legádázabb ellenségének.

Adjunk hálát is Istennek ebben a szt. böjtben azért, hogy Egyházunkat, hazánkat és szülőföldünket megóvta Isten legádázabb ellenségeinek hozzánk való betörésétől. Pedig minket igazán csak centiméterek választottak el a pokol torkától.  Isten azonban a Benne bízókat soha nem hagyja el. legyen ezért áldott az Úr neve mostantól mindörökké.

Ebben az évben könnyebb lesz a szt. böjtöt betartanunk, mert most nemcsak az Egyház, hanem a világ összes államainak kormányai is önmegtagadást írnak elő minden polgár számára. A jó keresztény azonban erényt csinál az általános kötelező önmegtagadásból. Azért fogunk böjtölni, mert vétkeztünk. Azért fogunk böjtölni, hogy ne vétkezzünk. és még egyért fogunk böjtölni. Azért, hogy önmegtagadásunkkal és töredelmes bűbánatunkkal leesdjük a jó istentől Egyházunk, hazánk, népünk és az egész világ részére a minél előbbi igazságos békét.

Minthogy pedig, Kedveseim, talán még soha sem voltak annyira időszerűek az Üdvözítő ezen szavai: „Akinek két köntöse van, adja annak, kinek nincsen; és akinek élelme vagyon, hasonlóképpen cselekedjék.” (Lk. 3,11)

Az Apostol szavaival szeretettel arra kérlek Mindnyájatokat ezekben a nehéz időkben: „legyetek egymáshoz kegyesek és irgalmasok”. (Efez. 4,32).

Adná a jó isten, hogy a szt. nagyböjti időszak az Ő kegyelméből kezdete lenne az összes népek által epedve várt béke évének, amelyben a Zsoltáros szavai szerint az igazság és béke összecsókolóznak, s amelyben a népek az eddigi gyűlölködés helyett versenyre kelnek az Isten és egymás iránti szeretet gyakorlásában.

Szeretettel kérlek Mindnyájatokat, hogy különös buzgósággal keressétek a szt. nagyböjtben naponkint az Isten házát, főleg pedig vasár és ünnepnapokon és a pénteki napokon, amikor délután alkalmas időben vagy Krisztus szenvedéseihez Akathiszt, vagy pedig Ő Szentséges Szívéhez való ájtatosság vagy a keresztút lesz végezve szupplikációval. Lelkipásztoraitok a nagyböjt folyamán naponkint fognak szt. Misét végezni, legalább péntekenként délelőtt pedig az előszenteltek liturgiáját.

Mindenki buzgólkodjék, de főleg a hitbuzgalmi egyesületek tagjait, az édesanyákat, azok ártatlan gyermekeit és a tanuló ifjúságot kérem, hogy különösen ők járjanak elöl jó példával. A Ntdő papság a nagyböjti szt. beszédekben és kathekézisekben a „Jó Pásztor” 1942-ik számában közöltek szerint járjon el.

Krisztus szenvedése akathisztjának szavaival végzem főpásztori szózatomat: Tekints le rám Uram és győzd le keményszívűségemet, hogy könnyeimmel mossam le bűneimet.

Ungvár, 1942. február hó 5-én.

Krisztusban szíves atyátok: †Sándor püspök