Kárpátalja anno: Ungvár: varrógépbolt

Régen a varrást kizárólag kézzel végezték.

Erre a célra varrótűt és gyűszűt használtak. A tű kialakulása különböző korszakokban: őskorban csont- és kő-, később bronz-, vas-, majd acéltűt készítettek. Ma már a kézi varrást csak egyes különleges feladatok elvégzésénél használják. A varrógép feltalálásával kísérletezők először a kézi varrást akarták utánozni, és gépüket ezen az elven megszerkeszteni. 1755 táján kezdődtek ezek a kísérletek. Charles Weisenthal elsőnek találta fel a két végén hegyes tűt, középen elhelyezett nyílással. A másik kísérletező az angol Thomas Saint volt 1790-ben. Gépén előlyukasztót és kampós tűt használt. Ez a gép huroköltéssel varrt. 1810-ben Balthasar Krems láncöltéses varrógépet szerkesztett. Először alkalmazta a tű nyílását a hegyénél, és a hurokfogót. Eredményt először Elias Howe ért el. 1843-45-ben hajós varrógépet szerkesztett. Krems tűjét alkalmazta és a szövők által használt vetélő alapján kiképzett ún. hajót. Huroköltés feltalálója. Ezt fejlesztette Isaac Merrit Singer (1811-1875), és gyárilag is előállította. Gondoskodott állandó alkatrész utánpótlásról is. Howe és Singer által elért eredmények arra bírták az iparosokat és gyárosokat, hogy foglalkozzanak az új géppel és újításokkal. Howe és Singer érvényben levő szabadalmát „megkerüljék”, kijátsszák. Ezek a törekvések újabb szerkezeti megoldásokat eredményeztek. A varrógép történetében a legjelentősebb állomás 1852. Wilson az első körforgós hurokfogóval működő gépe jelentette. Amióta sikerült a varrógépkenést kielégítően megoldani, lehetőség nyílt 5000 fordulat/perc teljesítményű gép készítésére. A varrógép hajtása is számos változáson ment keresztül. Villanymeghajtás nélkül alig képzelhető el a varrógép. A munkamódszerek ésszerűsítése és a szériagyártás olyan varrógépeket igényelt, amelyek bizonyos műveleteket, lehetőleg önműködően végeznek el.
Forrás: romitex.hu