Kárpátaljai vállalkozások: a Sztyeppe Lovarda
Nehéz elképzelni, hogy az országban és az emberek lelkében dúló háború kellős közepén létezik egy hely, amely a nyugalom szigete. Ahol nincs folytonos rohanás, ahová belépve néhány órára elfeledkezhetünk a mindennapi gondjainkról, kiléphetünk a modern világból, és visszatérhetünk az igazi énünkhöz, amit őseinktől örököltünk. Itt kiderül, milyenek vagyunk valójában, amikor nem viseljük a folytonos álarcot, hányadán állunk önmagunkkal és múltunkkal. Egy tükörképet kapunk önmagunkról – és ezt a képet a népünkhöz valaha legközelebb álló állatfaj mutatja meg nekünk: a ló.
Aki gyakran jár Beregszászban, biztosan találkozott már a város központjában vagy utcáin lóháton közlekedő fiatal párral, akik sokszor hagyományos viseletben lovagolnak az emberek, járművek között – a gyerekek örömére és a felnőttek legnagyobb meglepetésére. Ők a Sztyeppe Lovarda vállalkozás tulajdonosai.
Beregszász szélén, a Mustáng Lovarda területén Sztyeppe Lovarda néven néhány hónapja kezdett bele vállalkozásába Szimeonov Vass Barbara Anna és férje, a Kiskunságról érkezett, jelenleg Kárpátalján élő Vass Gergő. Számukra a lovakkal való foglalkozás nem munka, hanem életforma. Erről mesél szerkesztőségünknek Barbi, miközben férje lóháton gyakorolja a vívást, kisfia pedig a mellettünk pihenő lovat eteti frissen szedett fűvel, közben meg-megpaskolva annak nyakát, fejét.
– Állatok között nőttem fel Beregszásznak egy olyan részén, ahol adottak voltak a körülmények az állattartásra. Mindig kedveltem a lovakat, vonzódtam hozzájuk. Mivel saját lovam nem volt, gyerekkoromban fogadott keresztapám, Erdei János Démon nevű lovához jártam ki tanulni lovagolni, lovazni. Komolyabban akkor kerültem kapcsolatba a lovakkal, amikor terápiás célból elkezdtem lovagolni 8 évvel ezelőtt. A nagyszőlősi Szelíd Lovasközpontban sajátítottam el a lovaglás és a lovakkal való kapcsolattartás alapjait.
Barbi elmesélte, az európai lovaskultúrával ellentétben ő a hagyományos, ősi lovaglás iránt kezdett el érdeklődni. Nagy segítségére volt ebben Horák Zsolt és Vajda Rudolf magyarországi hagyományőrzők, akik által megismerte férjét, Vass Gergőt is, akivel jelenleg vezetik a Sztyeppe Lovardát.
– Sokan vadnak gondolják ezt a fajta lovaskultúrát, amely a kazah és mongol alapokhoz közelít. A keleti népek túl szigorúan bánnak lovaikkal, már-már tárgyként kezeik azokat, míg ezzel ellentétben az európaiak megszemélyesítik a hátasaikat. Azok a népek, amelyek valóban jól bánnak a lóval, azok a magyarok és kozákok. Valahol a két szélsőség között találjuk az aranyközépet: nem a játszópajtásaink, hanem nekünk szolgálnak cserébe az eltartásért és a viszonylagos szabadságért.
Barbi és férje 2022-ben a szolyvai hucul lótenyészetnél, a Holovács Miroszláva vezette „Plemkonecenter” Kutatási és Termelő Egyesületnél dolgoztak. A hucul lovak között eltöltött idő alatt nagyon sok tapasztalatot szereztek, turistákat lovagoltattak, tanítottak, kirándulásokat vezettek. Több tapasztalatlan lovukat ők lovagoltak be. A tenyészetből végül két hucul lóval tértek haza. Innen jött az ötlet, hogy az egykori, most kihasználatlanul álló Mustang Lovardában elindítsák a lovagoltatást 2023 áprilisában.
– A férjem szíjgyártó szakmájából adódóan kitaláltunk egy olyan nevet, hogy Sztyeppe Műhely, ezzel összefüggésben neveztük el lovardánkat Sztyeppe Lovardának. Tekintve, hogy ahol élünk, az az Eurázsiai Sztyeppe utolsó nyúlványa, ahonnan maga a lovas kultúra ered.
A teljesen önerőből, nulláról indított Sztyeppe Lovardában jelenleg 3 – két hucul és egy gidrán fajtájú – ló és 2 csikó van. A lovas szolgáltatások listája hosszú: lovasoktatás, lovasrelaxáció, sétalovaglás terepen, történelmi bemutató, íjászat, lovasharc bemutató, hagyományos lovas kultúra bemutatása, nyári lovas-foglalkoztató és még sorolhatnánk. Egyénileg és csoportban is igénybe vehetők a szolgáltatások. Barbi zenei képzettséggel rendelkező pedagógus lévén a gyerekfoglalkozásokba zenei nevelést is belecsempész, amelyet a gyerekek nagyon élveznek. Az íjászat, szablyavívás, lovas harcok terén Gergőnek van nagyobb tapasztalata, ugyanis 20 éve az Iloncsuk Szabadcsapat tagja, majd vezetője. Az egyesület a kun ősök történetét kutatja és mutatja be a nagyközönség számára. Emellett Gergő a népeket összekötő különféle lovas kultúrák párhuzamaival is foglalkozik, tagja az egyedülálló magyar kökpár (buzkashi) csapatnak, amely az egyik legnehezebb lovassport a világon.
A lovaglás, lóval való kapcsolattartás nincs életkorhoz kötve (beszélgetésünk alatt éppen egy 67 éves bácsi foglalt időpontot lovaglásra – a szerk.). A legkisebb látogatója a lovardának másfél éves volt, úgyhogy Barbi kortól függetlenül minden érdeklődőt bátorít arra, hogy ismerje meg a lovakat.
– A tapasztalatlan látogatóknak először a lovasrelaxációt ajánljuk, mert ez a fajta tevékenység a legmegfelelőbb a lovak tulajdonságainak, személyiségének megismerésére, a helyes kapcsolatteremtésre. A tapasztaltabbak már elkezdhetik a lovasoktatást.
Mitől lesz jó egy ló?
– Vajda Rudolf barátom szerint 3000 éve nem tudtak újat mondani a lovakkal kapcsolatban. A titka a rendszeres, folyamatos foglalkozás a négylábúakkal, ettől lesz kezelhető a ló. A lovaknál elsődleges, hogy elismerjen minket tekintéllyel bíró személyként. A hátasok között szigorú rangsor uralkodik, ezért a lovak nyelvén kell megtanulni beszélni. A négy lépcsős kommunikációjuk – ahogy Wirth Róbert western Európa-bajnok kiképző és Vajda Rudolf lókiképző tanítja – nagyon hasonlatos a gyerekneveléshez, azzal a különbséggel, hogy míg a gyerekeknél a szeretetnyelv az alap, addig a lovaknál a tekintély alapú nevelést kell alkalmazni.
– Úgy érdemes lovat tartani, ahogy előttünk 500, 1000 éve tartották, vagy ahogy a mai napig is tapasztaljuk akár a kazahoknál, akár a mongoloknál. És ha egy pici érdeklődést, foglalkozást hozzáteszünk, akkor kimondottan egészséges, jó agyú, jó fizikumú lovakkal tudunk szinte bármit végrehajtani – tette hozzá Gergő.
Mi a sikeres lovarda működtetésének titka?
– Alázat kell hozzá, nagyravágyás nélkül – mondják mindketten egyszerre. – Az emberekkel nehéz dolgozni, nehezebb, mint a lovakkal. Ezért nagyfokú ember- és állatszeretet szükséges hozzá.
Barbi hozzátette, számára nagy támaszt nyújt a férje, aki életigenlő és pozitív, gyakorlatias életszemléletével kiegészíti az ő érzelmes természetét. Környezetükből, hasonló neveltetésükből adódóan nagyon sok közös van bennük, így tudnak a nap 24 órájában konfliktus nélkül együttműködni, dolgozni. Egymás támaszai, segítői, így képesek a háború sújtotta országunkban is lendületesen, pozitívan előre nézve működtetni a Sztyeppe Lovardát.
M.K.