Nagycsaládok Kárpátalján: a Sztojka család

Pro és kontra próbáltam felvázolni, hogy miért ne csak egy gyermeket vállaljunk.

A többgyermekes életmód mellett szólt a gyermekek szeretetén túl az a keresztény szemlélet, mely szerint minden gyermekáldást el kell fogadnunk; a testvérek össze- és megtartó ereje, a szülők elmagányosodásának elkerülése, a társadalom és a nemzet fennmaradásának biztosítása… Ugyanakkor jó néhány „divatos” ellenérvet is találtam, melyekkel olyan szívesen dobálóznak a mai fiatalok: ilyen a nehéz gazdasági helyzet, a kilátástalan megélhetés, a rossz egészségügy, a lakhatási problémák, az oktatásügy, s – legújabban – a háborús állapotok.
Valóban nem könnyű napjainkban a családtervezés. De számtalan példával találkozhatunk, amelyek azt bizonyítják, hogy nehezebb anyagi, egészségügyi és társadalmi körülmények mellett is lehet boldog nagycsaládban élni. Íme egy példa!
Nemrég részt vettem a Máriapócsra tartó gyalogos zarándoklaton, s út közben mellém szegődött egy családapa, akiről kiderült, hogy feleségével három gyermeket nevelnek. Szóba elegyedtünk, s míg közösen róttuk a kilométereket, lassan kibontakozott ellőttem Sztojka Ferenc családjának története.

– A nagyobbik lányoddal jöttél. Honnan érkeztetek a zarándoklatra?

– Négy éve a nagyszőlősi járási Forgolányban élünk a feleségemmel és a gyermekeinkkel, korábban a szülőfalumban, Batáron laktunk.

– Mit kell tudni rólad?

– Nagycsaládban nőttem fel, egy nővérem és egy bátyám van. Batáron, Nevetlenben és Tiszapéterfalván végeztem el az általános iskolát, majd a Munkácsi Mezőgazdasági Technikumban folytattam a tanulmányaimat. Később Moszkva mellett, majd Szocsiban és Örményországban teljesítettem katonai szolgálatot.

– Mikor ismerted meg a feleséged?

– 21 évvel ezelőtt, 1993-ban találkoztunk először Andival. Szép vasárnap délután volt, amikor megpillantottam őt Batáron, s rögtön megtetszett nekem. Megtudtam, hogy 19 éves és Forgolányban él. Négy évvel voltam idősebb tőle. Nem sokáig udvaroltam neki, három hónap ismeretség után feleségül is vettem. Felejthetetlen lakodalmunk volt. Először a református, majd a görögkatolikus templomban adtak össze bennünket. Utána sátoros lagzit tartottunk 350 vendéggel.

– Hol kezdtétek meg a közös életeteket?

– Batáron telepedtünk le, a szüleimmel laktunk egy portán. Az első gyermekünk, Anita 1995-ben jött a világra. Akkoriban nagyon rossz egészségügyi viszonyok uralkodtak a nagyszőlősi kórházban, ezért Mátészalkán szült a feleségem. Két évvel később, 1997. január 7-én – az akkoriban a Julián-naptárt követő batári görögkatolikusoknál karácsony napján – érkezett Ivett lányunk.
Néhány év múlva, 2000 szeptemberében született meg Ferenc fiúnk, aki a családban immár a negyedik Sztojka Ferenc.

– Miből élt/él a család?

– Mindig is mezőgazdasággal foglalkoztunk, először az állattenyésztést próbáltuk ki. 2000-ben kiköltöztünk egy Batártól két kilométerre lévő tanyára. Ott már volt egy ház, azt tettük lakhatóvá. A kicsik hétköznap Forgolányba jártak óvodába, majd iskolába, s a nagyszülőknél laktak.
Mi a tanyán szarvasmarhát és sertést tartottunk. Volt olyan időszak, amikor 26 tehenük volt. Andi is besegített, de nagyon nehéz és kevés jövedelemmel járó munka volt ez.

– Meddig gazdálkodtatok a tanyán?

– 2010-ben úgy éreztük, hogy váltanunk kell, nem éri meg állattenyésztéssel foglalkozni. Nem volt könnyű döntés. Eladtuk a tanyát és az állatokat, majd Forgolányba költöztünk. Andi szüleinek házával szemben volt egy eladó ház, azt vettük meg. A gyerekeknek nem volt annyira nehéz a váltás, hiszen egyébként is sokat voltak Forgolányban.
Megélhetés szempontjából maradtunk a mezőgazdaságnál, de a másik ágazatot, a növénytermesztést próbáltuk ki. Káposztát, paradicsomot, uborkát termesztünk. Emellett felvásárlással is foglalkozunk, a településen megtermelt zöldséget átvesszük a helyi gazdáktól, s továbbadjuk a konzervgyáraknak, amelyekkel szerződésben állunk.
Most ezer négyzetméter uborkánk van. Teljesen az állattenyésztésről sem mondtunk le, vannak disznóink, illetve három-négy tehenet is tartunk.

– Ki segít a gazdálkodásban?

– Ez egy családi vállalkozás. A feleségem mellett most már a nagyobbik lányunk is kiveszi a részét a munkából. Régebben elárusító volt egy boltban, de aztán szükség lett az ő segítségére is. Ő egyébként nemsokára elhagyja a családi fészket, nemrég megkérték a kezét.
Ivett lányunk jövőre érettségizik, könyvelőnek tanul Nagyszőlősön. A kisfiúnk még nem tudja, hogy mivel szeretne foglalkozni felnőttként.

– A gazdálkodás nehéz és sokszor veszteséges tevékenység. Soha nem gondoltál arra, hogy mással foglalkozz?

– Dehogynem. Sok társamhoz hasonlóan én is kipróbáltam a munkavállalást egy magyarországi építkezésen, de rövid időn belül hazajöttem, nem éreztem jól magam távol a családtól.

– Milyen terveitek vannak?

– Szeretnénk folytatni a gazdálkodást. Anitáék a jövő évre tervezik az esküvőjüket. Ezen kívül a házunkat is szeretnénk még csinosítani. Van miért imádkoznunk, ezért is jöttünk el a zarándoklatra.

– Isten áldását kívánom én is a családotokra!

Marosi Anita
Kárpátalja.ma