A nap verse: Bakos Kiss Károly: Kirajzol
A káoszból kirajzol És kontúr lesz a rajzból És benne sok-sok árnyalat És mögöttük egy árnyalak A bizonyság hogy láttalak Kiugrani a gépből És ejtőernyő nélkül Landolsz a fekete tájon Levehetetlen ruhában
A káoszból kirajzol És kontúr lesz a rajzból És benne sok-sok árnyalat És mögöttük egy árnyalak A bizonyság hogy láttalak Kiugrani a gépből És ejtőernyő nélkül Landolsz a fekete tájon Levehetetlen ruhában
Két lyuk a falban menedéknekA szobák fehér négyszögénA sarokba bújva üldögélekFehéren iszkol át a fény A lámpák bennük minek égnekMint kék a tüzek közepénBelenyúlok s hazatérek…Szögek vagyunk te meg én
Itt kínok laknak meg örömökA szélben álmok járnak este
A múltunk lombja Szénné préselődik Eldőlt erdők Súlya a hátamon A karbonkor A bordába ékelődik A megtömörült Fosszilis fájdalom Itt kárpátkemény Kőzetek Közé szorult A vízalatti szerkezet Mert ránknehezült a Nehézkedés Hideg időrétegek Alatt lettünk Gyúlékony préselet Nem mi kértük Aki van senki se De ránkesett a dolgok neheze A mindig milyen Világot tartani Mert…
ÍgySírva mosolygónVagyok
Ha írok ujjaim letörnekHa járok mind mi út kitér
Széttépett a pánik…Ne tudd…
Hol a mély a magassal összeér,A fénybe nyúlnak össze-vissza ujjak.
Remeg a falnak dőlt ruhaMagát hordani kevés
Habár a hajnal tüdőtágulásaKözelg a nap
End of content
End of content