Balogh Balázs: Üzenet
A nap verse.
A nap verse.
Az idő lisztet szór a fejemre, ő harap – s én leszek fogatlan.
szívemen a kék szalagotlobogtatják hószárnyú szelek
megvirradfelkelszs unottan nézedaz ablak redőnyét
Meteorit hull, általanekem üzen az éjszaka.
Mondják:a sínpártalálkozik a végtelenben.
elmentélbezártam utánad az ajtót
Mikor elhagytam falumat,házunk előtt utána halt a nyárfa.
És vannak,akik elfásulnak…
Haragos a víz, habot ver,ahogy lezuhog a gátról.
End of content
End of content