A nap verse: Tóth Ferenc: Újrakezdésekben
Sorra szeretnek el az évszakokegymástól, idővel egyre szebbek
Sorra szeretnek el az évszakokegymástól, idővel egyre szebbek
ég felé szökő párát,a széttört múltat nem rakja
A sugár fenyőfák és tölgyek pusztulnak lassan,a tél szaggatja a fák levelét.
És része még az elgázolt kutyákA világnak a hajhullás a rákA megnagyobbodott szívizomAngyaltetem a grádicson
Végül összezavartuk magunk,téblábol bennünk az értelem.
Eleget laktam már a földön,legszebb ideje váltani.
Súlyosa szó,mint a zsoltár,
End of content
End of content