A nap verse: Fodor Géza: Ebonit ének
Mikoron Orfeusz alászálltZendítve karzatos szivárványt
Mikoron Orfeusz alászálltZendítve karzatos szivárványt
fekete menyasszony vagyokértem sírnak az angyalok
Irigy a gőgös a halálos ágyán,kinek fény gyúlt az életében.
Ebben a fényben másként látlak,
Most jut eszembe, még soha senkinem hitte nekem szavát a dalnak,
Fodor Gézának, amikoregy ízlésterroristaszót emelt rá
köznapi használati tárgyakpéldául ágyneműk közöttegy ember után kutat a hangom
Jeszenyin, Nemes Nagy, Szabó Lőrinc között Bolyongok órákon át.
Térképet alkotó kezek,a vízrajz lassan készen áll.
Sejtések baljós arcvonása nő —múltját feszíti rá vonóra, húrra,
End of content
End of content