Mikortól számít az ember embernek? Érző, már gondolkodni is képes, lélekkel felruházott biológiai entitásnak? A születéstől? A fogantatástól? A méhen belüli fejlődés valamelyik lépcsőfokától? Joga van-e a magzatnak az élethez? El lehet-e dönteni egy magzatról, hogy joga van-e megszületni, ki döntheti ezt el, és mely esetekben számíthat elkerülhetetlennek a művi terhességmegszakítás?
Holnaptól minden másként lesz: egészségesen élek, megtanulok angolul, többet sportolok. Sok hasonló ígéretet tettünk már egymásnak és magunknak is, de szinte soha nem váltjuk őket valóra.
Meggyengültem, Uram; így a SzarvasokZsoltáraival nem indulhatok feléd:
„Mondjatok egymásnak Zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket: énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak!” (Efézus 5, 19)
Egy napra vetítve is kiszámolták, hogy mennyivel rövidítik meg az életet a káros szokások, illetve mennyivel hosszabbítják meg az egészséges tevékenységek.
„Munkánkban, napi életrendünkben, a módban, ahogyan a világ jelenségeire jellemünk, értelmünk, ízlésünk felel, mindebben van egyfajta belső törvény, melyet önkényesen megkerülni büntetlenül nem tudunk.
Valami hasznosat kellene tenni. Aminek értelme van. Amitől előrébb halad a világ. Amitől valaki életében egy mustármagnyit is jobbra fordul valami.
„Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira,
Felismerni, hogy nincs végső, abszolút biztonság. Szembenézni a szorongással, hogy ki vagy szolgáltatva az esetlegességnek. Tudomásul venni, hogy vannak magyarázat nélküli igazságtalanságok.
Pásztornyicki Nikoletta neve sokak számára ismerősen csenghet. Talán vannak az olvasók között olyanok is, akik a hamarosan negyedik születésnapját ünneplő kislány történetét is ismerik, hisz az elmúlt hónapokban több kárpátaljai település és szervezet összefogott azért, hogy ez a törékeny gyermek megélhesse ezt a napot.
End of content
End of content