Erdélyi József: Kegy
„Az élet kedvesebb, / nem az éhenhalás!”
„Az élet kedvesebb, / nem az éhenhalás!”
Ősszel egy régi jó barát gondol reánk a messzeségből, s jószagú, ritka ibolyák idéznek tűnt tavaszt az égből. Ősszel egy régi hű cseléd kísért a pókhálós határon s beköti szívünk nyilt sebét, mit hiű harc ütött a nyáron. Ősszel egy szűzi szeretőnk hí, hívogat, evezni délre, hazába, mit nem lelhetünk, hová nem juthatunk el élve….
Mesebeli kiskondás
hanyatt heverészett…
Novemberi délután,
szürke felhők szállnak.
Szomorú, szomorú:
Sárhányónak lenni,
Ajtó mellett állni,
Sehová se menni…
Irtás után, ölrakások között,
bokros tőkék körül,
buján fakadnak a virágok.
End of content
End of content