A nap verse: Bakos Kiss Károly: Útlevél (vers vendégszöveggel)
„Az útlevélben nem lakomA kép se rajt’ nem én vagyok
„Az útlevélben nem lakomA kép se rajt’ nem én vagyok
„Jöttem, hogy hagyjam lábnyomom.Velem a kérdés, tán rád hagyom,
„a körtõla szögletigtáncoltam körbekörbe
„A festõ áll, a tájat csodálja.Feszített kék vászon az ég.
„Száj szögletén vajúdó mosoly,égkék-tiszta tekintet,
„délutánra vártalak aznap de kint máraz utcalámpák doromboltak álmosan
„Hajnalszárnyon, üres tenyérreljöttem a tiszták örömével.
„A falut szemek, fülek lakják!S te hová tennéd ezt a gondot?
„Ha szivárvány volnék,csak feléd nyújtóznék.
„Szeretni kell a testet is.Míg lélek lakja, ékszer az.
End of content
End of content