Csak megy az ember…
Csak megy az ember, nem néz fel a házra
a homlokzati látvány mindhiába…
Finta Éva
-
-
A teremtésről
Mert Isten alkotása elkápráztat
a zseniben, a Down-kóros gyerekben. -
Finta Éva: Naptár (részlet)
Október Öltözz erősebben és vedd elő ködhasító kis szerszámaidat.
-
Finta Éva: Mezei beszéd
– én ártatlan vagyok én ártatlan vagyok –
-
Finta Éva: Séta a beregszászi temetőben
az égről teljes fényét rám veti a napgolyó és káprázik szívem a múltba tántorodnak képei
-
Finta Éva: Tárgyak lázadása
A múltkor eltörött egy csésze. Aláhullt egy kedves darab.
-
Finta Éva: Túléléseink
Elszivárgó időben csörgedez medrét robbantva megannyi sorsiram.
-
Mesternek mestere – Visszaemlékezés Horváth Annára
Finta Éva költőnő Beregszászban született. Ma már Magyarországon él, de verseiben jelen van Kárpátalja, s azok a gyökerek, melyek örökre szülőföldjéhez kötik. Fiatalon lépett fel a költészet színpadára. Személyiségének és egyediségének alakulásában nagy hatása volt a város két jeles szülöttének, Drávai Gizella magyartanár és Horváth Anna szobrász gondozó és nevelő munkájának. Utóbbiról vall most…
-
Finta Éva: Forráspont
Állnak az úti zsivajban zöldszinü lombozat-ingek
-
A nap verse: Finta Éva: Jönnek
Jönnek megannyi tájon táncban a haldokláson végtelen förgetegben nem tudni, merre rettent sorokban, hullámokban akik szerettek egykor kiket egykor szerettünk egy volt velünk a vére egy volt velünk a léte jönnek tömött sorokban bámulva lankadatlan.
End of content
End of content