Október vége felé szinte évente előkerül a mindenszentek és a halottak napja körüli kérdés. A két nap közel lévén ugyan egymáshoz, mégsem egyazon dologról beszélünk. Ez az az időszak, amikor elhunyt szeretteinkről, a halottakról emlékezünk meg, ám a két napnak mégis más a jelentése.
November 2-án tartjuk a halottak napját. Ezen a napon a katolikus egyház ünnepélyesen minden elhunytról, de különösen is a tisztulás állapotában levő szenvedő lelkekről emlékezik meg.
A november 1-jei mindenszentek ünnepét követő napon, november 2-án tartja a katolikus egyház a halottak napját, melyen elhunyt szeretteinkről emlékezhetünk meg.
A halottakról való gondoskodás a vallástörténeti kutatások szerint ősidőktől fogva mindenütt megtalálható jelenség.
A katolikus egyházban a Mindenszentek utáni nap (nov. 2., ha az vasárnap, akkor nov. 3.) a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja.
A november 2-i halottak napja konkrétan Sz. Odiló clunyi apáttól (962-1048,) ered. Ő ezt az emléknapot a Cluny anyaegyház alá tartozó minden bencés házban bevezette.
Az egymás utáni napokon ünnepelt mindenszentek és halottak napja közül egyértelműen az utóbbi dominál, annak ellenére, hogy a megemlékezés később alakult ki.
Halottak napjához közeledve Beregszász piacán és üzleteiben a koszorúk, a virágok és a mécsesek bő választékát találjuk.
A népies nevén halottak napjának hívott vallásos ünnep egyike a legszebb, legméltóságteljesebbnek. A nép, amely hajlamos rendetlenkedni, hangoskodni, szeméttel borítani be környezetét, most kitakarítja a temetőt és csendesen elgondolkodva tesz-vesz a sírok közt. Messzire került emberek térnek meg szülőföldjükre, rég találkozott ismerősök váltanak halk udvarias szót.
Valaki, akárcsak jómagam is, csupán évente egyszer látogat el a temetőbe. Mint mondják: szeretteim sírjához. Valakik felróják: csupán egyszer?! Hát nem szégyelled?
End of content
End of content