Krisztusba öltözve
Aki egyszer születik, kétszer hal meg; de aki kétszer születik, csak egyszer lát halált.
Aki egyszer születik, kétszer hal meg; de aki kétszer születik, csak egyszer lát halált.
Milyen sokszor és sokféleképpen mutatta meg Teremtőnk az Ő jóságát, s a halandó ember hogyan tud mégis annyira vakká válni, hogy nem köszön meg Istennek semmit! Sőt, gőgjében még szidni meri a végtelen Jóságot, vagy tagadni… Olyan tragikomikus ez, mintha az anyaméhben élő magzat tagadná az anyja létezését – csak azért, mert (még!) nem látja.
A szeretet ölelés – mondja egy negyedikes fiú.
„Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2, 10–11)
Az erőszak az ember kezében
„Van valami, ami fölöttünk, rajtunk túl van, és meghaladja az összes létező képességünket, még a bennünk lévő hitképességet is.”
Ezen a földön ritka, amikor azt tudjuk mondani, hogy éppen minden rendben van az életünkben.
Valami hasznosat kellene tenni. Aminek értelme van. Amitől előrébb halad a világ. Amitől valaki életében egy mustármagnyit is jobbra fordul valami.
Isten nyomai az életemben
End of content
End of content