„…és a megmért pénzt a munka vezetőinek kezeibe adták, akik az Úr házához voltak rendelve és ezek kiadták azt az ácsoknak és építőknek, akik a házon dolgoztak… Számot sem vetettek azoktól az emberektől, akiknek keze által kiadták a pénzt a munkásoknak, mert híven jártak el…” II.Kir.12:11, 15. vsk.
„Aki kora hajnalban keresi, nem kell, hogy fáradjon, mert a portáján ülve találja.” (Bölcsesség könyve 6,14)
„Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod.” (Mk 9, 38–48)
„Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba.
A keresztények leggyakoribb panasza épp az idővel kapcsolatos: „Többet kellene imádkoznom…; szeretnék imádkozni, de legtöbbször nincs rá időm.” Állandóan hallunk ilyeneket.
„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” Efézus 5,15–16
Mai vasárnapunk rövid elmélkedésének alapja az egyházunk által kijelölt második olvasmány. A mai részlet Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írott leveléből való.
Vannak csapások. Egyiptomban „csak” tíz csapás volt. Vannak a te életedben is. Ezek mindig kivételes alkalmak arra, hogy az ember a megszokottat félretegye és elgondolkozzon. Mi a célja ennek?
A bűn manapság a magatartás és az értékek szubjektivizálásának köszönhetően nem divatos téma. Mégis mihez kezdjen vele a keresztény ember?
„Ezt mondta neki Isten: Jákób a te neved. De nem neveznek többé Jákóbnak, hanem Izráel lesz a neved. Így nevezte el Izráelnek.” 1 Mózes 35,10
End of content
End of content