Isten ismeri a nevem
Jn 20,1-16. 1 A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.
Jn 20,1-16. 1 A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.
Mt 28,1-7. 1 Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.
Belegondoltál már abba, milyen lenne egyetlen eséllyel élni?
„Maga a lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” (Róm 8, 17)
Minden cselekedetünk attól függ, ki a mi életünk istene.
A némiképp furán hangzó fenti kérdés a mögöttünk álló hétvégén bizony elég gyakran elhangzott a balazséri Béthel Konferencia-központban.
„Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.”Máté 21,1-9
Vászon vagyok, amire saját magamat festem. Nem értek a festészethez, nem is szeretem. Még nem értem meg rá, hogy megértsem, ami talán benne sincs a képben.
KERESSÜK EGYÜTT AZ UTAT A FELTÁMADÁS FELÉ!
End of content
End of content