Adventi gondolatok – 8. nap
Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában,
Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában,
Ha eddig kerested az örömöt: ezentúl kérjed! Mégpedig a Szentlelket kell kérni! (…)
„Azt gondolom, hogy a mai világ fejtetőre van állítva, és sok a szenvedés azért, mert oly kevés a szeretet az otthonokban és a családi életben.
Advent nemcsak a karácsonyi készülődés és ajándékvásárlás, hanem a várakozás ideje is. Várakozás az eljövetelre. Noha a sok nyüzsgésben, a megannyi karácsonyi dísz és fény között kicsit nehezebb észrevenni az ünnep igazi értelmét: azt hogy úgy tudjunk egymás felé szeretetet adni, ahogyan Isten Fia tette, amikor az emberek közé jött.
Sokszor gondoltam rá, hogy feladom, amikor úgy éreztem, Isten már nem figyel rám, sokszor kellett irányt váltanom, máskor pedig le is tértem az utamról.
Ellophatod valakinek az aranyóráját és visszaadhatod megint. Ellophatod a pénzét és megtérítheted a kárt.
A szentcsalád-járás szokása a 20. század elején alakult ki, s a szállást kereső Szent Család (az áldott állapotban lévő Szűz Mária és jegyese, Szent József) történetére emlékezteti azokat, akik a karácsonyi ünnep előtt kilenc napon át ismételten „szállás keresnek” a születendő Jézus szüleinek.
Ha megkérdeznők most néhány ezer embert, hogyan képzelik a megoldást, a maguk életének és az országok életének megoldását, mit felelne a tömeg?
A Görögkatolikus Ifjúság Szervezet (GISZ) második alkalommal szervezett karácsonyváró lelkigyakorlatot november 29-e és 30-a között a Karácsfalvi Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban.
Szép Tündérország támad föl szívembenIlyenkor decemberben.
End of content
End of content