Kovács Vilmos: Folytatás
Neked mondom el, ki eljössz majd, hogy kiásd a földből a múltad.
Neked mondom el, ki eljössz majd, hogy kiásd a földből a múltad.
Gomolyog az ég, mintha lángolni akarna.
Kilencedik alkalommal rendezték meg a Kovács Vilmos Szavalóversenyt Gáton.
Csak ennyi maradt: egy sánta csóka, istálló megett fanyar csicsóka,
aztán már nincs is semmi csak a csillagbójás közöny
Lázas a Föld! Lázas… Századok terhével vergődött az Idő szennyes betegágyán,
Ez hát a hon… Ez irdatlan hegyek közé szorult katlan. S az út… Kígyó vedlett bőre. Hány népet vitt temetőre. S hozott engem, ezer éve, Árpád török szava, vére bélyegével homlokomon… Szerzett ellen, vesztett rokon átka hull rám, mint a rontás. Perli-e még ezt a hont más? Fenyő sussan, lombja lebben: besenyő-nyíl a mellemben, szakadékok;…
Csordás László irodalomkritikus, PhD-hallgató, az Együtt című irodalmi-művészeti folyóirat olvasószerkesztője. Ő az egyik kezdeményezője annak az irodalmi találkozónak, melynek során a kárpátaljai magyar irodalom fiatalabb képviselői havonta összejönnek a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézetben.
Egy szürrealista költőnek
[Az én] hazám az a sáros kis falu,[hol] – ha van eső – már bőven van kenyér,
End of content
End of content