Lesznai Anna: Mért oly hosszú…
Mért oly hosszú az út a szivtől a szájig
Hogy lüktető lelkem sohasem jut odáig!
Mért oly hosszú az út a szivtől a szájig
Hogy lüktető lelkem sohasem jut odáig!
Ők, kik az időknek mélyén nevettek,
A vigságomból egy-egy részt elvettek.
Rázom, rázom lelkem,
Húlassa mit terem!
End of content
End of content