„Oh, nagy volt hajdan a magyar,/ Nagy volt hatalma, birtoka,/ Magyar tenger vizében hunyt el/ Észak, kelet s dél hullócsillaga” – írta Petőfi egyik legkiválóbb uralkodónkról, akinek a fejére illesztették nemcsak a magyar, de a lengyel koronát is. Az utóbbi eseményre 645 éve, 1370. november 17-én került sor Lengyelország ősi fővárosában, Krakkóban. Az évforduló alkalmából…
Erdély délkeleti csücskében simul az ezeréves határhoz a történelmi Háromszék vármegye, gyantaillatú fenyveseivel, hullámokat vető hegyvonulataival, történelmi legendáival és legendákba illő hőseivel.
Az alma nem esik messze a fájától… E bölcs mondás Kazinczy Lajos 1848-1849-es honvédezredes esetében is igaznak bizonyult. A hazáért és a haladásért, a szabad és demokratikus Magyarországért munkálkodó, s ezért Kufstein, majd Munkács várában is rabságot szenvedett költő, író, irodalomszervező, Kazinczy Ferenc, a nyelvújítás vezéralakja olyan szellemi örökséget hagyott Lajos fiára, hogy az –…
Mi, magyarok, ha a múltunkra tekintünk, hajlamosak vagyunk csak a vesztes világháborúkra, a „málenykij robotra”, a levert szabadságharcainkra gondolni.
Egy cseperedő értelmű, tizenkét éves nemesi gyermek 1823-ban – házitanítója hatására – kúriájuk II. Rákóczi Ferencet ábrázoló festménye előtt ünnepélyes esküt tett arra, hogy egész életét a haza szolgálatának szenteli.
A történelem sötét fejezetei közé tartoznak a népirtások (genocídiumok), illetve az ugyanennyire kegyetlen etnikai tisztogatások, amikor a sovinizmus jegyében vagy ideológiai alapon egyes, az ember névre méltatlan szörnyetegek egy-egy egész nép megtizedelését vagy éppen teljes kiirtását tűzték ki célul.
Április 4. anyaországunkban a kommunista rezsim regnálása idején az egyik legnagyobb állami ünnepnek számított. A felszabadulás napjának nevezték, mivel 1945. április 4-én került szovjet kézre a Magyarországot addig megszállva tartó német csapatok és a velük együtt harcoló magyar egységek által védett utolsó nyugat-dunántúli község, Nemesmedves.
A társadalom időnként úgy működik, mint a lemeztektonika, ahol az egymásnak préselődő vagy egymás alá bukó litoszféra-táblák között addig nő a feszültség, míg a felgyülemlő energia földrengésben pattan ki.
1792-től 1815-ig Európa jelentős részén szinte állandóan dörögtek a fegyverek. E puskaporszagú korszak az 1789-ben kitört nagy francia forradalom ellen vívott háborúkkal vette kezdetét, majd a forradalomból kinőtt napóleoni császárság hadjárataival folytatódott, s csak I. Napóleon végső bukásával zárult.
Majd két és fél évszázad köztörténeti szempontból is felbecsülhetetlen értékű, jórészt eddig ismeretlen dokumentumait dolgozta fel és hozta nyilvánosságra az MTA-PPKE Lendület Egyháztörténeti Kutatócsoport most megjelent új kiadványában – olvasható az MTA honlapján.
End of content
End of content