A nap verse: Penckófer János: Van itt még valami
Van itt még valami, ebben a sétafogalmazóújraélésben, ami a Megértésből nemhogykirekeszt, de úgy ír rá a saját mosolyára,
Van itt még valami, ebben a sétafogalmazóújraélésben, ami a Megértésből nemhogykirekeszt, de úgy ír rá a saját mosolyára,
Szép-Mezopotámiában gyötrődhetett ígya csillagjós, a káldeusban elfojtott
„Makacs szenvedély a vágy szabadsága.
„…Mi egyek voltunk valaha, ő mindig
Egy testet megtámaszt egy árny,
„Dől az idő, ez az arctalan, ostoba kór körölöt- tünk,
„Hószakadást szabadíthat elébe a tél szeleannak,
…hogy a közös fájdalmaknakközös mondata lehessen,
Penckófer János: Boldogasszony-tenyere. Sétaminta érc- és cimbalomhangzatban huszonegy számozott helymegjelöléssel (versek). Budapest, 2005.
End of content
End of content