A nap verse: Sáfáry László: Kopott házak
A házak lopott meleggel rámlehelnek,s a napfény közöttük aléltan tántorog.
A házak lopott meleggel rámlehelnek,s a napfény közöttük aléltan tántorog.
Ó mi szép a Messziségcsodás, szelid varázsa,
A hang is fáj, ha kell,a csend is fáj, ha nagy.
Nincs a világon semmiféle csonttorony,a forgatagban mindenki benne van,
Virágos hó zuhant a virágos mezők fölé.
Köröskörül a szürkeség recseg.
A sötétség hegyről hegyre lép,és a csillagok is az ég párnái mögé merültek.
Bimbó kinyílik,virág lehullik,és egyre súlyosabb az életünk.
A sugár fenyőfák és tölgyek pusztulnak lassan,a tél szaggatja a fák levelét.
Miért kell lenni a lelkemnekBánatos hajónak,Gyászos ködtől körülvettnek,Tengeren bolyongónak?
End of content
End of content