Sütő Kálmán: Ne kísérts
Ne kísérts, mindig visszavárlak, dérharmatozó, bús, bánatos őszben
Ne kísérts, mindig visszavárlak, dérharmatozó, bús, bánatos őszben
Sorsunk: a Végzet döngeti mellem,
Onnan való vagyok én,hol a rög az élettel összeforr.
Volt bölcs tudósa a világnak,s kikacagott szegény bolondja.
Ha költőien nézzük, hazug a valós ma már nincsen csak
Csak könnyezel életed felett:mi bánt? A sors üldöz, mardos?
Irigy a gőgös a halálos ágyán,kinek fény gyúlt az életében.
Boldog szeretnék lenni újra én,hisz a boldogság nem olyan nagy dolog –
End of content
End of content