Feszült várakozás, nyugodt ünnep?
Ünnepeljünk nyugodtan vagy várakozzunk feszülten?
Ünnepeljünk nyugodtan vagy várakozzunk feszülten?
A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.
Amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért.
A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok.
Te azonban követőjévé lettél az én tanításomnak, életmódomnak, szándékomnak, hitemnek, türelmemnek, szeretetemnek, állhatatosságomnak, üldöztetéseimnek, szenvedéseimnek, amelyek Antiókhiában, Ikóniumban, Lisztrában értek.
1Jn 3,14-18Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életre, mert szeretjük testvéreinket.
József története biztos ismerős a Bibliából. Ha más nem, gyerekkorodból, vagy általános műveltség, de azért alap, gondolom, megvan.
Jézushoz lépett Jakab és János, a Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.”
Egy jó ideje tudom, hogy mindig van egy másik olvasata is annak, amit a másik emberen látok.
Ez van, ezt kell szeretni! Amikor egy jegyespárral a házasságra készülve beszélgetünk a református eskü szövegéről, ahogy szép lassan vesszük sorra a mondandót, mindig mosolyogva állok meg annál a résznél, hogy „vele megelégszem”.
End of content
End of content