Fodor Géza: Madaraink vonulása ősszel, Andrej Voznyeszenszkij arabeszkjeink (részlet)
Ősz van. Arányait az idő újraosztja, fenyőezüsttel töltve a csendet.
Ősz van. Arányait az idő újraosztja, fenyőezüsttel töltve a csendet.
El ne áruld a közös álmunk.
Láttatok-e már szekereket az égen,
Lázas a Föld! Lázas… Századok terhével vergődött az Idő szennyes betegágyán,
ünnepvasárnap virággal tele az oltára mozdíthatatlanmost sem kérdezem
Ferenczi Tihamér: A magány templomában. Intermix Kiadó, 2014.
NEM TUDOM, ki kit hagy el,
Nyirok függönyén villan át takaratlan testtel az este.
A nyár elfolyó színeit összevérzi ez az ősz is,
Félbeoltott cigaretta ráncáhozhasonlít a homlokod, ha mosolyogsz.Őszinte, akár a pillanattörésátbeszélt éj utáni fáradtságban.
End of content
End of content