A nap verse: Nagy Zoltán Mihály: Őszi sorok
„Ablakom előtt szégyenkező akácpőrére fosztva menekítné magátdühöngő őszben dérmarta áldozat rémület-sárgán föllángol az arcomakác vagyok én is szakadó partonkifordult-gyökérkoszorú-zuhanás vigaszelhulott szél-űzte magvakvalahol talán zölden fölfakadnakúj lomb új remény újra szakadó part” (Új csillagon c. kötet, Intermix kiadó, Ungvár – Budapest, 2003)